szokásos nyáresti hétfői bulik, gumikesztyűben internetezek, a barátaim szívószállal szürcsölik fel egy fél marha vérét.

nekem többnyire számonkérhetetlen dolgok fájnak. mekkora szopás.

mindenkinél van egy határ. én mélységesen lenézem azokat, akik az asztalra töltik le a fájljaikat.

nem a sötéttől, hanem amit nem lehet tőle látni. nem a széltől és esőtől, hanem amit nem lehet tőlük hallani.

patty griffin - cold as it gets

egy héttel a tanárszakos államvizsga előtt kellemetlen kis állatkáknak nevezni egy tanulócsoportot a témavezetőd előtt.
én a tűzzel játszom!

visszatérő álmom: férfiak szendvicset adnak nekem.

ágnesnek három phd-je van: szeretetből, fonológusokból, és főzésből. mégis inkább gogotáncosnő lett.
(barátaim szemével a jövőm, stb.)

cukor van a fülem mögött.

ültem ma délután a luciánál, ölemben a gyerekével, és ott volt a rendszergazda is, aki ügyfelekkel telefonált, olyan módon, hogy most rettentő kemény voltam, most vérgeci voltam, a hazudós kurva anyátokat!, tette le mindig a telefont, és úgy tűnik, nem zavarta, hogy minden híváshoz én szolgáltattam a háttérzajt, miszerint mucika, drága, dehát most miért kell kiköpni ezt a finom virslit.

beleéltem és feléltem magam.

kétezer méter leúszása négy-öt idegen emberrel közös pályán egyetlen dolgot hoz elő belőlem, mégpedig az érzést, hogy túl jó vagyok erre a világra.

semmi ok az aggodalomra! a pszichológusom szerint különleges ember vagyok!

amíg ezt írtam, mélyen, szeretettel átéltem, hogy a sátánlányom vagy... neked nincs sátánapa komplexusod?
sokszor, sokféleképpen érzem pótolhatatlannak internetes ismeretségeimet.

és ennek az iskolának, bazmeg, pedagógiai programja sincs! konkrétan nem létezik ilyen dokumentum!
ha pedagógusok kocsmáznak hétfő este, na az nagyon el tud durvulni.

érezgetek itt össze-vissza.

mit mondhat az, akinek a világ állásával és az esetleges ellenkező állásával kapcsolatban sincs kifogása. sétáltunk a balatonparton kedves fonológusokkal, ettem csendben a jégkrémemet, körülöttem meg azt mondogatták, de ott a g-ből nem lesz k. szóval én nagyon szerencsés vagyok, mert akkor is elégedett lettem volna a világgal, ha azt mondják, h k lesz abból a g-ből.

otost kaptam az allamvizsgan, maris a turiszt bufebe tartok, mondjuk az eletem az remelhetoleg nem.

ha valamitől mindig is óva intettek a szüleim, az az volt, hogy az államvizsga előtti este a formális szemantika tankönyvet kelljen bújnom.