egyszer majd írok egy drámát, amely valójában egy belső monológ lesz az edzett lélek és az edzetlen test összecsapásáról, és az lesz a címe, hogy harminc perc az ellipszistréneren.

ma lilivel és az orvostanhallgató barátnőimmel (akik - mikor lemondanak egy találkozót -, úgy exkuzálják magukat, hogy sms-ben elküldik a vércukorszintjüket, vérnyomásukat, és egy halom egyéb értéket, amelyek alapján, gondolom, rá kéne jönnöm, hogy nincsenek jól) úsztunk, jégkrémeztünk, napoztunk, feküdtünk a bícsen és a menstruációs ciklusunkról, cipőkről és férfiakről beszélgettünk (a lányok már csak ilyenek, hisz tudjátok), miközben kövér kisfiúk lábai kandikáltak ki a bányatóból.

nem sokkal a vége előtt szokott összetörni bennem valami. nem olvasom el az utolsó fejezetet, szenvedek megtanulni az utolsó témakört, szünetet kell tartanom a film utolsó 20 perce előtt, hogy végig bírjam ülni. ma reggel pedig úgy fejeztem be a mosogatást, hogy kidobtam 2 edényt.

így nyelvészkocsmázás után hazatérve, szinte már szomorú szívvel majszolom a csokis kalácsot, mert hamarosan fel kéne kelnem, hogy beírassam a 18. ötösömet a félévben. félő, hogy a kedvenc menzánkon való ebédelés után nem érek át időben a szimplába. forrócsokizás után olyan fárasztó énekelni. belefújja a szél a hajamat a fagyiba.

én: [átlapozok egy prospektust]
kata: mi az?
én: valami művészet. kell?
kata: nem. szar.

amikor a lelkes bölcsészhallgatókból megszólal a jövő értelmiségije.

kata: ... na jól van, de most már nem mondok ennél többet.
én: de, sorold még, hét pluszmínusz kettő itemet meg tudok jegyezni.
kata: de három után már elmegy a kedved tőle.

visszaolvasom az elküldött emaileket, megvizsgálom, hogy én örültem volna-e nekik. némelyiknek igen.
visszaolvasom a blogomat, mindig más szemével, sokszor olyanokéval, akiket nem is ismerek, csak elképzelek. és dolgokat gondolok magamról. milyen lehetek. néha szimpatikus vagyok.


tori amos - leather

a pedagógusoknak mindentudó mintagyerekeik vannak, a fogorvosoknak nincsen tömött fogaik*, a pszichológusoknak nincsenek lelki problémáik, a vasutas pedig azt mondja otthon a gyereknek, hogy fiam, rázd az asztalt, írni akarok.

* edit: a nyelvészhallgató pedig mindig egyezteti az állítmányt az alannyal.

a tegnap este ma hajnal felfedezései közül: egy svéd-magyar kétnyelvű adatközlő a szimplában alkoholos befolyásoltság alatt a "mari látta pista síelését" mondat megismétlésére felszólítva pontosan ugyanazt produkálja, mint egy wernicke-afáziás, valamint nem tűnik fel neki, ha beszélgetőtársai agrammatikusan beszélnek. (ha nyelvészek kocsmázni mennek, chapter xxx)

nekem most nagyon boldognak kellene lennem. na ez az, amiből semmi jó nem szokott kisülni.


patty griffin - up to the mountain

irodalom szigorlat. gyász.
leejtettem a parfümömet, összetört és kiömlött. gyász.
ma elkezdtem tanulni a carmina buranat. öröm.

gyász*gyász*öröm=gyász
de másrészt:
gyász*öröm*gyász=gyász
és:
öröm*gyász*gyász=gyász
sőt:
öröm*öröm*öröm=gyász

adja meg a * művelet tulajdonságait.

mindig addig csináltam mindent, amíg már egyszercsak túl sokáig. én voltam pl, aki, mikor az összes volt osztálytársam megtalálta már az országban a helyét, még mindig a miskolc-budapest intercityn éreztem magam leginkább otthon. mindent tovább csináltam mint mások; bulikon, próbákon, akárhol, még mindig én maradok ott legvégig, összeszedem a szemetet a végén, bezárom az ajtót, nem hagyott-e ott senki semmit, cigit eloltottuk, villanyt lekapcsoltuk.
azóta rájöttem, hogy néha kicsit hamarabb kell abbahagyni, a csúcson, vagy hol javasolja a mondás. és akkor még rossz is. fájdalmas, de ez az élet rendje, és ez valahol gyönyörű, na, ez az, amit szeretek gondolni.

tivadar üzenete:
van kedved matematikarol beszelgetni?
agnus üzenete:
megpróbálhatjuk....
tivadar üzenete:
olyan analis szex hangulata lett a dolognak. na mindegy.

ha olvassák az embert, az kicsit olyan, mintha foglalkoznának vele, nem?
nézzük ma mindennek a legszomorúbb interpretációját.
és mindennek van szomorú interpretációja. sose fogok unatkozni.

ma leszólított egy fiú az utcán, és azt hazudtam neki, hogy van barátom.
aztán elképzeltem, hogy milyen a barátom, és egész elégedett vagyok vele. ősz haja van és biológus, és játszik zongorán, főleg csajkovszkijt és kortárs zeneszerzőket. csakis fekete zoknit hord. télen sokszor garbót. kontaktlencséje van, és este mikor az ágyban olvas, olvasószemüvege. szoktunk sakkozni a margitszigeten. élt franciaországban. össze szoktunk járni a katával és az ő kitalált barátjával, aki pedig zeneszerző, és szolid dámákként nézzük a fotelból ahogy a fiúk zongoráznak a meccs szünetében.
ezentúl minden nap kitalálok egyet, amíg meg nem unom.

carol ann duffy: mrs darwin

1852. április 7.

meglátogattuk az állatkertet.
azt mondtam neki:
"valami abban a csimpánzban rád emlékeztet."

(kappanyos andrás fordítása)

ma délelőtt feküdtem az ágyon és halott emberekre gondoltam.
ezen változtatandó, mosogattam kicsit, hajat mostam, megágyaztam, lementem a boltba, majd lementünk piknikezni. és ott feküdtem a fűben a pokrócon, és élő emberekre gondoltam. nem volt jobb.

(tori amos - silent all these years)

én azt szeretem, ha valami nagyon fájdalmas, és, ezzel egyidőben, kikezdhetetlenül korrekt. és senki sem tehet róla. vagy az én hibám, úgy még jobb.
na, az lefoglalja az embert.

"sugárban lehányni a világot, hogy mindenre jusson"
(combfiksz)

lilivel
a: fejbevágjuk egymást, úgy, hogy ne térjünk magunkhoz egészen a vizsgaidőszak végéig.
b: veszünk eldobható műanyagtányérokat és -evőeszközöket, és nem mosogatunk a vizsgaidőszak végéig.
jaj, annyi ötletünk van.

lili: már bocs, hogy itt csörgök ezzel a papírral míg te zenét hallgatsz...
én: semmi baj. felhangosítom!
lili: ...főleg hogy egy templomi kórusról van szó... hány perces a szám?
én: hat.
lili: ... csak hogy tudjam, meddig kell még csörögnöm.

2007. május 21. hétfő, délután 6 óra.
lili ittasan érkezik haza, kori pedig lefekszik aludni. én a youtube-on hallgatom a kis egyházi kórusaimat. az idő kellemesen meleg.

az éjszakain a bácsi bontott egy sört, és koccintott a tükörképével az ablakon.

- ja, egyébként ez probléma az idősebb férfiakkal.
- hogy meghalnak?!

ma reggel a kálvinon majdnem fellökte a rendőrt a piroson áthömpölygő gyalogoshad.


regina spektor - summer in the city

néha kéne rám egy tábla, hogy ma nem kommunikálok emberekkel. vagy miért is diszkrimináljunk, legyen inkább csak ma nem kommunikálok. de talán találóbb lenne csak ennyi: ma nem. vagy miért is bonyolítsuk. nem. ennyit írnék a táblámra.

este 10 után az órák múlásával egyre csökken a házidolgozati téma érdekessége.

"After several Valium and a cup of coffee, I
           feel sweet and contented. The city is dangerous,
prurient, and I am a woman of mystery. I ask
           the waitress for some napkins and whisper,
My husband's brains are in my hands. I ask her
           to regard the blood and tissue, the horror of my
dress. I am wearing tinted sunglasses, a chiffon
           scarf, patterned with lemons and cherries.
My wig, my hair is concealed, it really is awful,
           a cerise-coloured rat's nest and it itches, badly.
When I leave, I move smoothly through the streets,
           clutching my shopping bags; I fit my key into
the lock and gaze at my calling card, that reads:
           Skirt, my pretty name."

(lynn crosbie - skirt, my pretty name (r.))

lapszámbemutató
version 1: "ebben a rovatban olyan költők szerepelnek, akik kurvajók, de az égvilágon senki nem ismeri őket." (urfi péter)
version 2: "ebben a rovatban olyan költők szerepelnek, akiknek a recepciójával nem vagyunk teljesen elégedettek." (krusovszky dénes)

buszt vezetek a számítógépen és cukorral iszom a teát.
ez az a rész, amikor el kell kezdeni aggódni a lelki üdvömért.

"kedvesnaplóm,
ma ismét a pótkulcsban, 4 részeg fonológus társaságában talált rám a hajnal. az est folyamán, a hej, hej, helyneveink különféle szláv nyelvekben, a cserkesz nyelv hangkészlete, a kinek hány üres cv van a neve mögött, a nyelvművelő hülyeségek átültetve optimalitáselm jobbításelméletbe, a dani levezeti a szomáli-magyar nyelvrokonságot és ógörögül értekezik az angol dialektusokról (ez utóbbi nem volt, de akár lehetett volna) blokkok után egy támadhatatlan elmélet kidolgozásán fáradoztunk, amellyel, többek között, le lehet vezetni nyelvtörténeti szempontból, hangváltozások alapján, hogy miért vesztették el a németek a 2. világháborút. és még ezer mindent. a részleteket most nem írom le, mert félek, hogy illetéktelen kezekbe kerülsz, kedvesnaplóm. egyelőre legyen elég annyi, hogy az elméletnek jósló ereje is van, és világosan rámutat, hogy hamarosan a maorikkal vállvetve fogjuk leigázni a földet. de psszt. the power lies with the affricates."

tivadar*: ezt a cikket kellett elolvasni mára?
én: nem tudom, én nem olvastam el semmit.
tivadar: ja, a te életed épp darabjaira hullik.

*megkérdeztem, milyen néven szeretne szerepelni, és ezt választotta.

"and just how much money it can really take to make a person look so cheap"

nem akarok semmiben sem hinni
olcsó bortól részegedni csak
nem akarlak magammal átvinni
a halálon vigyed csak magad
semmi közöm nincsen hozzád többet
megerősített a közönyöd
mosolyogva fogadom ha jönnek
testem tépni komor ördögök
én jó voltam az isten látott engem
az ő igazságától szédülök
ne adj többé soha semmit nem nem
nem kérek semmit és nem köszönök
elvonulok csillagkoronámmal
nem várnak rám mégis megérkezem
nincs már időm arra se hogy bánjam
bűneim szertefut a szél velem

(jónás tamás - a szél velem)

én: holnapra ki kell találni valami témát a pszicho-szemináriumra. de nem jut eszembe semmi, csak a depresszió.
lili: [felröhög]

hazaérek, itthon várnak, pár perc titkos brainstorming, hogy milyen botrányt robbantunk ki az idén, majd indulnak is. mennünk kell. nézd, hát te is milyen nehezen viseled el magad, mondja búcsúzóul.

amilyen hangulatos volt a költözés előtti, vakuvillanásokkal teli hét az az ajtósin, ugyanúgy van varázsa az új épület elfoglalásának is (új ajtósi). mindenki a szobaszámokat nézegetve ténfereg, géher istván ollóval a kezében mászkál és ragasztószalagokat vagdos le dobozokról, h beléjük nézzen, majd találkozik nádasdy ádámmal, aki legújabb felfedezését osztja meg vele, miszerint körbe lehet menni a folyosón. a tanárok a mindenhol előforduló dobozokból próbálják összegyűjteni a holmijaikat, bútoraikat, és egyszercsak azt mondja egy hang a harmadikon, hogy ez nem lopás, csak kicserélem.

hovamenjek micsinálni.

a metrón néha már félve lapozok az újságomban, mert nem tudom, hogy a mellettem álló is végigolvasta-e már az oldalt.

'and though we love to numb the pain
we come to learn that it's in vain
pain is our mother
she makes us reconize each other'
(otr - nobody number one)

21 éves vagyok. most még simán megőrülhetnék anélkül, hogy nagy gáz lenne belőle.


juliette and the licks - pray for the band latoya

"mostmár amíg élek csak művészet, kész, nem érdekel"
ójaj. ójajaj.

"Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít"

józsef attila - elégia (r.). happy birthday.

"Ez volt a helye, pontosan itt.
Egy ágyban fekszünk,
háttal egymásnak,
levegőt veszünk,
összeér a bőrünk,
kifújjuk, szétválik.
Összetapad. Szétválik.
El fogom használni
az arcod mint egy szappant"

(Krusovszky Dénes - Erdősáv (r.))

ma reggel felkeltem és zalatnay cini nézett rám vissza a tükörből. senkinek nem kívánom az érzést.

"na, mostmár valaki vegyen feleségül, mert nagyon unom! és aranycipőm is van. mostmár nemhogy teljes felszereltségű lány vagyok, hanem extráim is vannak"
(kata, károlyi kert, szombat, 10:45; jelentkezni a kommentekben stb.)


patti griffin - heavenly day

ma egyik csoporttársam körbeadott egy aláírásgyűjtő ívet órán, tetején az "apunak legyen újra bajusza" szöveggel.

"ne bánts el szeretnék
valamennyi sokat élni veled
ha rosszan hát rosszan
hámozzák a fecskék
az ég héját a nullakék vizet
ne bánts el keresnék
kicsike pénzt kenyérre könyvre borra
nézném kortyolnám hosszan
ahogy az esték
jócukra odasűrül a holdra"
(parti nagy lajos - szódalovaglás (r.))

ma éjjel nincs popcorn, jaj, nagyon szeretem parti nagy lajost sóhajok vannak.

tegnap este azt is megtudtam, hogy van olyan tanár az eltén, aki egyszer azért nem tartott órát, mert démonok voltak a szobájában.

lehet, hogy nem vagyok jó passzban. az utóbbi két hétben mindig épp rám nézve látják a tanáraim elérkezettnek az időt, hogy felajánlják a csoportnak, hogy elmondják még egyszer, lassabban.