az idők változnak, a magammal szemben támasztott elvárásaim is nőnek: már nem vagyok egyszerűen azzal elégedett, ha a vendégeim kérnek repetát a főztömből. csak akkor vagyok az, ha evés előtt le is fotózzák.

az életemet keserítő tényezők listájának első három helyére felírom most a vastagfalú borospoharat.

dress for the job you want = az álláskeresés fontos része, hogy új ruhákat kell vásárolnom.

a vidámparkban nem voltam már elég vidám. nyár elején hazajöttem a nyaralásból, és felmondtam. most jön csak a hullámvasút.

az utolsó munkanapomra rengeteg süteményt sütöttem, és körbeírtam, hogy tor lesz az irodánkban. persze csak közben jutott eszembe, mikor már virágok, búcsúajándékok és bőgés volt, egy kolléganő pedig betette a mozart requiemet a gépemen, hogy óvodai ballagás tematikával is működött volna a buli.

dehát ennyi kedves ember. éjfélkor még a kollégáimba csimpaszkodva zokogtam.

életvezetési tanácsképp mostantól csak informatikusoktól hallott utasításokat fogok elfogadni: oké oké next next!

a pasimnak újabban single malt illatú a nyaka. a kémia, mondhatjuk, még mindig megvan.

kocsma

a női wc falán tollal az áll, hogy don't take life too seriously until you're 30
áthúzva, 35
áthúzva, vastagabb filccel, 50

mit szólnál, ha a jázmint felfuttatnám a húzódzkodó rúdra?

a pasim kétségbeesetten írogat, hogy ki ette meg a kolbászkákat a hűtőből.

kirándulásaim, első tétel: a google maps-en kiválasztott út semmiképpen nem lesz alkalmas azzal a járművel való közlekedésre, amellyel megközelítjük.

love me, bartender.

a hangosbemondóban legalább nyolc nyelven bemondták, hogy csend legyen.

hétfő este hét óra: kiszaladok a munkahelyemről egy ránctalanító krémért.

nem akarom én túldramatizálni ezt a fogfájást, de biztos ami biztos, azt a ruhát veszem fel a fogorvoshoz, amiben aztán akár el is temethetnek.

ma egy szerelmibánatos nemzetőrrel ittam. tényleg, kardom megvan?!

amikor úgy kezdődik a napom, hogy otthon a bejárati ajtóban magyarázom két kedves kommandósnak, hogy én ott lakom, akkor kicsit visszasírom az időket amikor még a betörők miatt szorongtam, és nem amiatt, hogy elbaszok valamit a riasztóval.

a téves riasztásról szóló jegyzőkönyv felvétele közben még hosszan bimbammolta a csengőnk leállíthatatlanul a csendes éjt. szentséges ég. a beszerelése óta a villanyszerelő nem veszi fel a telefont.

a világvége egy kellemes csiklandozás ahhoz képest, amit reggelente, felkelés után érzek.

ezer baj a bölcsészlányokkal
- ki ez a pasi itt a háttérképeden?!
- hát a danto!

pasim arca, mikor reggel félálomban közlöm vele, hogy még visszaalszom, mert álmomban épp most kértem be még két ruhát a próbafülkébe, és fel akarom próbálni őket.

a kultúránál nem ismerek veszélyesebbet. ma is megmotoztak a reptéren, kivetették a zsebemből és hosszan, óvatosan széthajtogatva vizsgálták a múzeumi belépőt.

nem láttam jönni, hogy valaki azt mondja majd a földényi f. lászlónak és nekem, így, egy kalap alatt, hogy az ilyen művészethez értő embereknek mit is magyarázzam, hát igen, nincs is rá szükségünk, nekünk kettőnknek, ha meg a laci nem ért majd valamit, én megokosítom!

booking.com értékelésben vajon meg lehet említeni, ha kifejezetten, khm, barátságos volt a zuhanyrózsa?

rock-koncertre viszem a szüleimet. vigyünk személyit, hogy ha letartóztatnának, mondja anyukám, és nyugtalanná tesz, hogy vajon a fiatalkori bulizás hiánya, vagy pont hogy a tapasztalat mondatja ezt vele?

akinek már kellőképpen az agyára ment buda, nyugodtan rákereshet a how to open a bottle of champagne with a sword kifejezésre.
mi hétvégén próbáljuk ki.

engem soha nem érintett meg ez a sportközvetítés-szurkolás dolog. szerencsére a pasimmal lehet lépést tartani: míg ő tévedésből ordítva szurkol az ellenfélnek, én abban a tévhitben sajnálom le, hogy az egész támadás csak lassításban visszajátszás.

i scream for májkrém

felbicikliztünk ómassára, a kocsmában ülünk a fél faluval. a kocsmáros bácsi ("apa") egy jóravaló falubeli "srácról" mesél ("béla", 60as évei első felében), aki a mai napig ragaszkodik az agglegény élethez, elmondása szerint nem tudná megszokni, ha egy nő ott szuszogna mellette az ágyban. az újságkihordó bácsi szerint (siltes sapkáján: "good bye 1999") bélának önmegvalósátés... önmegvalótá... önmegvaló...tási problémái vannak. de apa dicséri, béla a kis fizetését példásan beosztja, egy fillérrel sem költ többet mint amennyi egy napra jut, bár be kell vallani, ha választani kell, béla inkább veszi meg a sört, mint a kiflit a boltban. én nem látom, hogy bélának önmegvalótási problémái lennének.

megnyitottam, de senki sem figyelt

a sok futkározó gyerek között befarol egy bmx-es kisfiú a balatonmáriafürdői strandra, és alig hallatszik ki a zsivajból, de felkiált: megnyitom a tengert néktek!

amikor meg akarok köszönni valamit, de a feladó neve noreply.

- nem kéne visszamenned az oviba?
- nem lehet, már becsekkoltam ide!

a zeneakadémián voltunk, hazafelé még hosszan autózunk lehúzott ablakkal, hogy végigénekelhessem lana del rey összes számát.
mozart, puccini, dvořák.
you fit me better than my favourite sweater.

május egy, a munka ünnepe, és én hosszú évek után mától ismét elmondhatom magamról, hogy csak egy állásom van. furcsa érzés. nem kettő, nem kettő-és-még-most-ebben-besegítek, nem kettő-de-most-ezt-még-bevállaltam-a-hétvégére. megtanulok kicsit pihenni.
kifekszem a napra, ellazulok, mosolygok, és nem gondolok kicsit semmire, csak az előttem álló szép napokra, és a... közben megírandó negyedik szakdolgozatomra! jézusom!

first world problems hosszúhétvége: mindig a kaviáros felével esik le a kenyér.

hát igen, én is csak a szerelmem karjai között szeretnék meghalni, de tény, hogy az edzőmmel sokkal többször kerültünk már ennek közelébe.

álmomban a pasim egy régi furgonnal parádésan beparkolt párhuzamosan egy nagyon szűk helyre, egy nagyon meredek utcában.
egyszerűen már nem tudok miről álmodni, ami felülmúlja a valóságot.

amikor a köhögők megpróbálják kiköszörülni a csorbát azzal, hogy hangerővel elnyomják a tételszünetben tapsolókat.

barátaimmal:
a: mi, meghalt a nagymama?
b: igen, még tavaly januárban.
c: hát nem emlékszel? még meg is ünnepeltük!

bementem a bölcsészkarra, és lányok sírtak a mosdóban. mikor sírtam utoljára női mosdóban? istenem.

meghívtak nádasdy ádám szülinapjára énekelni. ott ült az az összes kedves tanár akinél lelkesedtem az órákon, középen nádasdy ádámmal, és akkor megmutathattam, mennyire mélyen tudok shakespeare-szonettet énekelni. elég mélyen. magasélet.


paul kelly - sonnet 18

az életem az ellentmondás, hogy folyamatosan kialvatlan vagyok, de tartom magam ahhoz, hogy vannak fölös energiáim.

végre péntek van és öltözhetek leprásnak a farsangra!

ha hamarabb fekszik le, az én oldalamon találom, hogy felmelegítse nekem az ágyneműt mire ágyba bújok. ha eljön értem, már bekapcsolja az ülésfűtést mire beülök a kocsiba.
meg se próbáltam adni a jégkirálynőt.

a kommunikációs delegáltak! mondta valaki rám és egy kolléganőmre.
kommunikációs delegált = pletykafészek.

a zabos kifli nem haragszik.

éppen az irodánk ajtaja elé értem, ahol várt bent a megbeszélés és egy író-rendező akivel nem ismertük egymást. éppen az iroda ajtaja elé ért egy kollégám is, aki egy szempillantás alatt beelőzött, és három határozott, hangos kopogás után ünnepélyesen, díszléptekkel benyitott az irodánkba, és zengve bejelentett: ágnes megérkezett! az író-rendező szerényen bemutatkozott.

gyertyafényes, romantikus, pezsgős lencsefőzelék

pont akkor kezdett esni a hó, amikor elindultam. végtelen boldogság és elégedettség.
boldog karácsonyt a futópályáról!

hidegben futni: ilyen szépen kipirult az arcom, vagy ezek már fagyási sérülések?

egy téli este a pasim felvette a kalapját, én a festmények színvilágához előreláthatólag leginkább illő ruhámat, és egy sötét utcában, a megadott címen megnyomtuk a kunstsalon felirat melletti kapucsengőt.
az élet csupa veszély.

a facebook korában az ember azt hihetné, hogy nem kell már többet könnyes szemmel búcsúzkodnia. hát mi ez, ez az ósdi személyesség el nem söpört, szánalmas törmeléke?!

mióta főzés közben a kifröccsenő forró leves beterítette a fél arcomat, egészen más szemmel böngészem a színház- és koncertjegyeket. lehet az operába kéne bérletet vennem? hol a leghangulatosabb a zsinórpadlás?