it helpdesk (from it crowd)

nem süt a nap, nem megyek ki, takaró, tea, írok, olvasok, amikor már biztos nem lehet érezni mások vasárnapi ebédének az szagát, kinyitom az erkélyajtót. lemosom kívülről a szörpösüveget, hogy ne ragadjon. szerelmes vagyok az új vágódeszkámba, öröm rajta darabolni a zöldségeket, amiket már nagyon unok, mellesleg. apró darabokra vágom az uborkát, a háttérben latin dalszöveg, áhítat, polifónia. találtam egy új zeneszerzőt, majdnem megölt a csellóversenyével. csak ültem vizes hajjal, és majdnem meghaltam. zselés szaloncukor-illatú a samponom.
nagyon nehéz ez az egész, pedig azt hiszem, nem is fáj, és nem is tudom, miről beszélek.


peteris vasks - cello concerto, canto i.

sorról sorra megyek, minden kuktáról visszanéz az arcom.

biztos tudjátok, milyen az, amikor egy új szubkultúrával ismerkedtek meg, és átvesztek bizonyos formulákat, de aztán kiderül, hogy hibásan használjátok őket. na, azt hiszem, ez történt a tivadarral, aki nemrég egy ebéd közben hallgatta a barátnőim beszélgetését, levonta a maga következtetéseit, és azóta úgy gondolja, úgy kell kifejeznie magát ha hozzám intézi szavait. az alábbiakat hiszi a tipikus női nyelvhasználat mindennapi példáinak:

van a csoportomban egy helyes fiú, úgy szülnék neki egy gyereket.
csodálatos hely, úgy szülnék oda egy gyereket.
láttam egy cuki kabátot, úgy szülnék neki egy gyereket.

your message has been displayed to the user. there is no guarantee that the message was read or understood.

how defenceless we are.

ma azt olvastam, hogy a szorongásoldókat az anyukájuktól elválasztott, bánatukban ultrahangon sikítozó kispatkányokon tesztelik le. kiesik az ember kezéből a rivotrilos üveg, nem igaz.

ma hallgattam rákosi mátyást, gerő ernőt, és kádár jánost beszélni, és nézegettem őket képeken, próbáltam beleképzelni a szovjetnadrágos, mellényes, kalapos bácsikba az életrajzukat. megnéztem rákosi mátyásnét, gerő ernőnét, és kádár jánosnét is. mindenkit megnéztem. beszélnek bele a mikrofonba a lenin-kép alól. a kis troll áll egy ötméteres, saját arcképével díszített emelvényen.
kigyúrt férfi a balatonnál. nevető nő csimpaszkodik a karjába. gondosan vasalt ingek. hova tegyem.

elmegyünk a felolvasóestre, és a hely olyan bölcsészlányokkal lesz tele, mint amilyenek mi is vagyunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy mások vagyunk, mint a többiek. sőt, a többiek ugyanezt fogják gondolni magukról, és csak remélhetjük, hogy a mi érveink megalapozottabbak.

a lucia egyedülhagyott minket a lakásában, és kiadta a feladatokat, hogy keressük meg az elrejtett, palacsintatöltésre alkalmas alapanyagokat (google használata nélkül), és alkossunk belőlük töltelékeket. akkor szépen visszatettem az apácanéni mumifikálódott kezét a polcra, és serény diódarálásba kezdtem a bárpult mögött, miközben hátulról öt koponya tekintett le rám.

a társalgás egy pontján, hosszú mérlegelés után úgy határoztam, hogy nekem is hangomat kell hallatnom és nézeteimet kifejtenem, ha már a zsíros-hagymás palacsinták ízesítéséről van szó. piros arany!, kiáltottam. ritkán szólsz, de akkor csípőset, jegyezte meg bright.

a felkelés utáni óra kritikus mindig. de van, hogy a felkelés utáni 168, 672, 26208 óra.

caldara - crucifixus

"na, ezt a dalt meg egy éve írtam: lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg, és azt kell tudni, hogy akkoriban nagyon szerelmes voltam plátóian az annába. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg, de kicsit bajban voltam, mert akkor még a szandrával jártam, és hogy lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, szóval bajban voltam, hogy most akkor hogy írjam bele a dalba, hogy én egy annába vagyok szerelmes, ezt nem írhatom bele. de megoldottam. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg az annamari."

(edit: majdnem jól emlékeztem a szövegre.)

lehet, hogy tulajdonképpen önző vagyok, mikor szabadidőmben nem a közjó megteremtésére próbálok kidolgozni elméleteket és terveket, hanem a tivadarral a hamletet és az antigonét próbálom átírni vc-fonológiai keretbe.

hazajöttem, lefeküdtem a szobában a földre a mirelitzöldségekkel teli szatyrom mellé, és suttogtam korinak, hogy az élet, na az, milyen rettenetes. kori épp egy magnókazetta kettészakadt szalagját próbálta celluxszal megragasztani.
azt hiszem, egyetértett.

ma este vacsora közben kiborultam korinak. egyszerűen nem tudok állandó stresszben élni, nem bírtam tovább hallgatni, hogy míg én eszem, ő folyamatosan kérdezget, hogy hogyan nevezzük el a képzeletbeli kutyánkat és kecskénket. nincs ötletem, jólvan? engem is frusztrál, hogy itt lófrálnak a lakásban, és még nevük sincs.

meg kéne énekelni egyszer az összes nőt. akik már lerágott csontok, meg akik kimaradtak, azokat is. a dühös nőket, akik szívszaggatóan sírnak orgonaszóra. lehetne egy ilyen est, a beállásnál a léda-dal felénél kiszólnék, hogy még egy kicsit kérnék szépen a kontrollba, fiúk, aztán gyors egymásutánban jönnének a marylin monroe-, sylvia plath-, mona lisa- (ő is dühös volt, ebben biztos vagyok, mosoly ide vagy oda), és cassandra-balladák, aztán elszívnék egy szál cigit, mielőtt a következő blokkot kezdeném. jane doe, jean d'arc, tocsik márta.


soko - shitty day
szinte pont így gondolom.

az történt az előbb, hogy rákerestem google-ön egy bizonyos élelmiszer nevének helyesírására, ahelyett, hogy kimentem volna megnézni a hűtőben.

pár napja reggel átszaladt előttem az úton egy mókus. este hazafelé rámmosolygott egy kutya.
találkoztam emberekkel is, de az nem kavart fel ennyire.

na, megyek, hogy csináljak valami hasznosat is még ma. mert mire bemegyek az egyetemre, már késő lesz.
(ismeretlen szerző)

évek óta nem hagyta el a számat olyasmi, hogy hármas alapú logaritmus kilenc*, de ez még semmi, pascal kísért az aktuális tananyagban, meg egyéb, középiskolai fizikaóráról (nem) rémlő dolgok.

amikor a múlt héten még én is ott voltam abban a teremben, ahol előadás közben felmerült példaszóként franciául a watt, és you know, what watt is, ültünk ott harmincan, bölcsészek, néztünk, mosolyogtunk. electricity, whatever.

(*tanultam matekot egyetemen is, de nem ezt a visszataszító részét)

összeomlik a világ és rám fog esni az egész. azt hiszem, ilyenkor szénhidrátot kell enni.

na és ha bejegyzések nem lennének, csak kommentek.
nem tudom, hogy békülnék meg magammal.

(a zenei projectet arvo pärt nem hagyja elindítani egyelőre.)