január elsején nyelvészpartival indítjuk az évet, rgabor szervezésében. gyorsan fel is soroltam neki, hogy mivel szeretnék hozzájárulni majd a jó hangulathoz, mert szeretnék nagyon. a vége az lett, hogy szétküldte a meghívókat, és rám külön kitért az emailben. ez került a végére:
u.i.: a helyszínen a rendezvény ideje alatt ági süt, főz, énekel és anyáskodik.

szénhidrát, cukor, bulvár, álom.

miután befejeztük a karácsonyi vacsorát, és vele együtt az apukánk humorán való gúnyolódást, a monopoly-tábla felett üvöltöttük egymásnak minden dobásnál a húgommal, hogy menj a picsába. végül szétlőttük egymást a számítógépes játékban. idill.

boldog karácsonyt kívánok,


a magam módján:

(john rutter - requiem aeternam)

ez a zene és videó lenyűgöz.
és hazahoznám herbert von karajant. mármint nem azt a herbertet, aki már csúnyává lett és megöregedett (pláne, hogy meghalt), hanem a sármos, 60 éves herbertet.
(ha már karmestereknél tartunk, szeretném elmondani, hogy semmilyen feltételem nincs viszont christian grubéval kapcsolatban.)

hoppá. belőlem van válogatás a főoldalon, hát hová tart ez a világ.
hihi.

idén asszem versenyt hirdetek, és azzal az ismerősömmel, aki 24.én a legbárgyúbb karácsonyi versikét küldi el smsben, örökre megszakítom a kapcsolatot.

- na és felfedeztek már?
- ???
- hol énekelsz mostanában?
- ja... hát pl. jövő héten éneklek egy szülinapi partin.
- és akkor fognak majd felfedezni?
- lehet... sok pszichiáter lesz ott.


majd ennek a mániákus ismerősömnek is elmesélhetem, hogy zenéltünk az isoldének és a brightnak a szülinapjukon, és az L. kisért gitáron, és úgy nézett ki, hogy örültek. a bright mintha kicsit el is érzékenyült volna, csak abból gondolom, hogy a már rég elveszettnek hitt gyökereit emlegette, azt mondta, arra gondolt közben, hogy 4-5 blogbejegyzést is írna az eseményről, szépen megszerkesztve, linkekkel tele. ennél nem is mondhatott volna szebbet.

és az isolde mindent megtett, hogy tevékenységünket facilitálja, mert bár mi várni akartunk a kis műsorunkkal, míg a társaság egy kicsit több alkoholt iszik, azt mondta bátorítóan, hogy kezdjük csak el nyugodtan azonnal. ő már úgyis előre kigondolta, mit fog írni róla a blogjában.

kori: jaj, nagyon csúnya vagyok!
én: hülye vagy.
kori: ... még az is!

1. karácsonyi ajándékokat kellett vennem.
2. útbaesett a kreatív bolt, így eldöntöttem, hogy idén kreatívan fogok ajándékozni.
3. nagyon jól néztek ki a nemezelt kis izék.
4. nem tudom, hogy kell nemezelni, és nem volt ott a google.
5. 5 percig tanácstalanul álldogáltam a boltban.
6. megkérdeztem egy embert.
7. azt mondta víz kell hozzá, jónapot (i'm feeling lucky). bevásároltam nemezeléshez.
8. találkoztam elefánttal, aki azt mondta szappan is kell. ezt jól megjegyeztem.
9. este hazaértem, csak szappant felejtettem el venni.
10. és itthon nem volt megfelelő.
11. ültem a nemez-egységcsomaggal az ágyon.
12. felvettem a csizmám, hogy lemegyek a boltba szappanért, majd visszaültem az ágyra.
13. kihúztam a megajándékozandók listájáról azokat, akiknek nemezelni akartam.

és itt vagyunk, a sorozatok, a versek, a popcorn, a rekviemek, a domestos, az öblítőillat meg én, és egész héten egy hosszú, magányos hétvégét tartunk. csak egy picit több a társas epizód, és gyakrabban frissül az index.

csütörtök este a nyelvtudományi intézetben, a tivadar épp panini szanszkrit nyelvtanáról tartott előadást, a csoport fele beszélt szanszkritul, én meg csokit majszolva ültem csak a fotelban, és akkor azt gondoltam, hogy én most akkor főzök valamit vacsorára ezeknek a drága fiúknak.

joanna newsom - peach, plum, pear

a gálaműsor második részének kb. 90. percénél k.m., az eredeti tervekkel ellentétben, a szervezők rémálmainak megfelelően, a két előadott dal után nem jött le a színpadról, hanem kedélyesen sztorizni kezdett, időnként egy-egy hajlításokkal teli, énekelt sort is beszúrva, míg a szervezők a színpad mögött tépték a hajukat és szívták egyik cigarettát a másik után. ez kb. 20 percig ment, majd mindennek megkoronázásaképp elénekelte robbie williamstől a let me entertain yout.
abból a nehezebb fajtából ugyan, de van humora a fiúnak.

tivadar üzenete:
1. milyen spektrogram kell
broad vagy narrow?


tivadar üzenete:
2. hogy lehet bevagni uj
fajlba a kikopizott hangot?


tivadar üzenete:
3. mi az elet
ertelme?


agnus üzenete:
a 3. a
fonológia


tivadar üzenete:
az becsapos kerdes volt
igen.

ne is írj hosszú posztokat, lucia. múltkor is megnéztem az agnus blogját, elolvastam ennyit [kezével egy arasznyit mutat], megtudtam, mi történt vele az elmúlt fél évben. és elég is volt.

amikor bright olvasói visszajelzést ad.
na mondjuk én se voltam kedves vele.

- have i humiliated you in the last half hour?
- no.
- check your email.

(house md)

egzisztenciális válságomon kicsit felülkerekedve, tegnap éjjel nyelvészek arcképeit ragasztottam csokimikulásokra meg énekeltem a döglődő szobanövényeimnek.
nyilván vmiben én is tehetséges vagyok.

sziasztok lányok, köszi a színes gömbrágókat németországból.

kedves jézuska,
én nem kérek igazából semmit. nincsenek vágyaim. esetleg akkor azokat.
mondjuk a közösköltséget is befizethetnéd helyettem, jólesne.
puszi


patty griffin - useless desires

néha elszégyellem magam már csak annyiért is, hogy látható és hallható vagyok. mit ugrálok. sok lesz belőlem.

tegnap délután a nyelvtudományi intézetben születésnapja alkalmából a székhez bilincseltem a logika- és szemantikatanáromat az isoldétől kölcsönkapott rózsaszín plüssbilinccsel. ez közvetlen azután történt, hogy két copffal, úttörőruhában vezényeltem händel hallelujah chorusát, szövegként az ünnepelt nevét használva. eközben tivadar díszlépésben hozta be a portréját, elhelyezve azt saussure-é és chomsky-é között. ezután megérkezett nádasdy ádám krokodiljelmezben, és rövid körtánc után beszédet mondott. utána egy rgabor-nagyságú linuxpingvinnel kiegészülve, az úttörőkórus egy úttörődalt adott elő. majd "élőben" kapcsoltuk chomskyt, aki szavainak, bár gyanúsan a dani hangján beszélt, tanszékvezetőnk szinkrontolmácsolása adott új értelmet. az esemény legvégén paprikakoszorú került az ünnepelt nyakába, zenei aláfestésként az örömódára énekeltük a nevét.

bár ez az egész kb. olyan, mintha egy átlagos csütörtök esti beszélgetésünket vittük volna színre, egyelőre még nehezen tudom elhelyezni magam térben és időben. és a legfélelmetesebb az, hogy nem jelentek meg a végén az ápolók.

egyetemi tanulmányaimat egyelőre úgy néz ki, folytathatom.