én nem akarom a fájdalmat minimalizálni, az örömöt akarom maximalizálni.

buda, érzékeny lelkek irodaháza. ha az ember napnyugta után is dolgozik, bizonyos alkukba be kell szállni, bizonyos nyomtatványokat ki kell tölteni. próbálok túljutni a sokkon, hogy majdnem megmérték a csípőbőségemet.
lefelé a liftben két öregedő, harcsabajuszos biztonsági őr azzal viccelődött, hogy megállítják a liftet és megdugnak. olyan kemény az élet, szinte már gyengéd kedvességnek éreztem.

hát nem arról van szó, hogy legszívesebben mind egy sarokban nyüszítenénk otthon, mégis minden nap elindulunk rúgni egyet a világ seggébe?

vendégségben az apukámmal ijesztgetik a rokongyerekeket. matektanársors.

ahányszor társaságban a régi dallas paródiából vett mondatokkal váltottunk ki nevetést: |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| |||| ||

felnőni és lefogyni a feladathoz.

szívfacsaró történeteink a kulturális szférából. lemondom a kocsmázást, mert nem tudnék elszámolni a vasárnap estémmel a lelkiismeretemnek és a nemzeti kulturális alapnak.

nem voltam rest a linkelés után a való életben is felvenni a luciával a kapcsolatot, és bejelentkeztem, hogy péntek délután elmegyek hozzá, segíteni összeszerelni az új szekrényét. remekül sikerült. odafelé öt perc után elaludtam az autójában, megérkezvén megittam az összes kávéját, a szekrény darabjainak kicsomagolása közben megtanítottam a gyerekét karatés módjára kettétörni hungarocell-darabokat a térdén, majd mire összeszedtük az ezután maradt szemetet, már indulnom is kellett a vonatállomásra, ahová ő vitt ki.
a szándék megvolt.

veled minden rendben? mostanában nem ír rólad a lucia, érdeklődött a psyclone jack.

kérdeztem emailben a mr.a-t, hogy hogy van a lucia mostanában, mert nagyon ritkán látom, mire azt felelte, hogy vmi azt súgja neki, hogy nekünk fel kéne vennünk a kapcsolatot egymással, mert a lucia pedig az L-től próbálja közben megtudni, hogy hogy vagyok mostanában, mert nagyon ritkán lát.
ez annyira édesen socially awkward, ráadásul a történet minden szereplőjét az internetről ismerem. igazi bloggernek érzem magam újra.
fogunk mi még együtt visítani.

azt nagyon szeretem, hogy mikor lemegyek péntek este a kocsmába, nemcsak hogy van valaki, akinél véletlenül ott van ugyanaz a darvasi-kötet, mint nálam, de ő is rögtön arra gondol, hogy a könyveinknek örömükben azonnal csókolózniuk és szexelniük kell egymással.

a főnökömmel való kapcsolatomat jól illusztrálja, hogy ha elő akar venni valamit a táskájából nekem, akkor már automatikusan csokoládéra gondolok.

az egy dolog, hogy nem tudom boldoggá tenni. de hogy boldogtalanná se?!

fiatal, csinosnak mondott, káros szenvedélyektől mentes, de hát ez a kedvenc viccoldalam: http://anti-joke.com/

meg hát van az, amikor nagyon indulatba jövök, és a pszichológusom a kezeit a magasba tartva, az ujjaival integetve próbál szólásra jelentkezni az asztal másik oldalán.

vasárnap esténként egy kocsmában ülünk és iszunk. ő azért, mert a gazembereket és a pókerasztalokat is elérte a válság, meg mert egy huszonhatéves nővel iszik vasárnap este, pedig még idősebb korára is sokkal fiatalabbakat képzel el maga mellé.
én azért, mert egy huszonhatéves nő vagyok.

sérelmeimre rendszerint úgy reagálok, hogy újabbakat szerzek. éjjel az utcán többet nézek magam mögé, mint előre. szépnek érzett délutánjaimon földes körmökkel esterházyt olvasok a héven. minden reggel elalszom.

dekadens giccspop:

lana del rey - summertime sadness

na, csak sikerül annyit dolgozni, hogy jutalomnak tűnik ha takaríthatok otthon.

én széppé akartam varázsolni az ünnepet, de te össze voltál nőve magával a sátánnal. pont karácsonykor!
történetek, amelyekbe bele se merek kérdezni.

a némettanfolyam végefelé kimerültségemben és felindultságomban széttrollkodtam húsz percet az órából. volt osztály- és egyetemi csoporttársaim tömegét, és internetezők millióit értettem ma meg. elképesztően jólesett.

kettesem van a lottón

csacska szív, tréfarépa, szépszínű rozéfröccsök. fogalmam sincs, mikor váltanak át egymásba az évszakok. soha ne játszd meg a szerelmi bánatod születési évét, de azért mégis.

elmentem ma a főnökömmel a könyvhét megnyitójára a vörösmarty térre, ahol rengeteg ismerőssel találkoztam, a napfényben sörrel sétálva megfogtam véletlenül egy fiú fenekét, végül vettem egy verseskötetet és egy bikinit. szerintem kiveszem a könyvszakmából a részt, ami nekem jár.

istenem. tök szar lehet megszervezni valamit, ahol ennyien nem érzik jól magukat.

a gyengédségről.
nem érdekel, hogy mások mit ebédeltek, és nem hiszem, hogy bárkit is érdekelnie kellene, hogy én mit ebédeltem, de nagyon jólesik, ha megkérdezik.

lesétáltam délután a dunához, ahol minden kék volt és fehér. macskaköves utcák; a homlokzatokon, és bennem is, doboló kicsi angyalok.
nagyon szeretnék keveset adni kevésért, és sokat adni sokért.

munkahelyemen, a vidámparkban, az irodalomról szól minden, ma délelőtt mégis először a főnököm csatlakozott t-3 percnél, hogy ha már ennyire izgat, nézzük meg együtt a falcon9 és a dragon kilövését, t-1 percnél a szobába lépő kollégánk is belelkesedett, majd t-30 másodpercnél a megbeszélésre épp megérkező, gyanútlan vendégünket is berángattuk a nasa tv elé.
elmondhatatlanul elégedett vagyok.

engem tönkretesz ez az ország.
tavaly a külföldiek még úgy próbáltak flörtölni velem: ágnes, not only is your make-up beautiful this morning but your push-up as well.
idén már így kezdik: i heard you don't have a separate ministry of culture!

amikor megláttam, hogy a konferencián a színpadon ülve kell előadni, azt gondoltam, egyébként szolid öltözetemhez a minisziknya alá vehettem volna más színű, nem világító piros bugyit.
aztán mikor megláttam, hogy a konferencián előadókat milyen színes villogó fényekkel világítják meg, azt gondoltam, a bugyival nem lesz baj, de betanulhattam volna valami koreográfiát az előadás helyett.

ilyenkor hová szökik belőlem a szuperség?

egy fiú ékszert vesz nekem: aw.
egy fiú ékszert vetet nekem az anyukájával: what. the. fuck.
egy négyéves kisfiú szivárványos fülbevalót vetet nekem az anyukájával: awww.

ha nagyon sok van belőle, az már koncepció.

úgy érzem, hogy éveket öregedtem az elmúlt néhány évben.

most olyan idők vannak, h mindenből nagyon kevés van.
ölembe hajtja fejét egy kád víz.

csak azt akartam üzenni, h rántotthús viszont van elég.

utolsó simítások
(színes, magyarul beszélő, romantikus dráma)

különböző okok miatt még a koncert vége előtt elszöktünk a templomból és átmentünk a kocsmába, ahol ott ült pl. sörrel a kezében a lány, akit pár perccel korábban láttunk elszökni a templomból.

csak délután derült ki, hogy ma nem kellett volna bemennem dolgozni.
úgy tekertem haza, hogy beengedett maga elé egy sürgősségi vérszállítás feliratú autó.

három meleg fiúval ülök egy asztalnál, és én tudom a legtöbbet lady gagáról?!

a vállak amelyeken sírok, ugyanazok a vállak, mint amelyekért máskor sírok.
egy nap úgy döntöttünk, a rózsás ágynemű és én, hogy soha többé nem hagyjuk el egymást.

jaj, jaj, elnézést, hadonászott a titkárnő, egy perc türelmet kérek, csak az igazgató úr még tárgyal, nekem meg hőhullámom van.

a nyelvészetkonferencián konstatálom, hogy az idegességtől remeg a kezem. a pszichológusom sms-t küld, hogy szeretettel gondol rám a tengernél.

nem gondoltam volna, hogy majdnem 26éves koromra azzal fogok új barátokat szerezni, hogy néha beöltözöm hoffmann rózsának.

az volt a metróajtó üvegébe karcolva: szeretlek ági. meghatottál, ismeretlen metrórongáló.

azt mondta, reggel, mikor látom, hogy felébred és kinyitja a szemét, imádkozom, hogy hagyjon még két percet. mit mondjak neki. én is félek.

az értekezleten lejegyzeteltem ma, hogy csak a halál biztos.

mindazok közül, amiket franciaországból hoztam magammal (a csoki, a narancslekvár, a sajtok, a fiú, a mély levegővételek, a jelly beans), a narancslekvár fogyott el utoljára.

igen igazságtalan tavasz van, gondolta magában a bástya utcában sétálva az apró, kicsi görcs, ami én vagyok.

szomorúságom olyan szépséggel párosul, vagyis inkább szépségem olyan szomorúsággal, hogy az étteremben ingyen adják a kávét.

yo, mary pt. 1.



wyclef jean feat. mary j. blige - 911


yo, mary pt. 2.



rahmanyinov - ave maria

Negyedik biciklizés

Megkordult a gyomrom, és csak akkor jutott el a tudatomig, hogy már napok óta semmit sem ettem. Feltápászkodtam az ágyadról, bementem a kamrátokba, és keresgélni kezdtem a polcok között. Régi bögréket és tálakat találtam, de a félhomályt átjárta a még gőzölgő étel illata. Felálltam egy hokedlire, és levettem a felső polcról az egyik tányért. Még meleg volt benne a kocsonya, sütötte a kezem a pereme, de valahogy kibotorkáltam vele a konyhába, és szaporán kanalazni kezdtem. Friss kenyeret és bort is találtam. Egy pillanatra letettem az újra és újra megcsörrenő kanalat, és belehallgattam a körülöttem lévő csöndbe. Megborsódzott a hátam. Végtelen nyugalom terült a vidékre. A tányéromba néztem, és megint az jutott az eszembe, talán mégiscsak későn érkeztem, és nekem tényleg csak a füled jutott, más már nem maradt. De arra is gondoltam, hogy nekem pont elég, cserébe pedig neked adom az enyém: hallgatlak vele, amikor csak kell. Bármit is suttogsz bele. Akkor motoszkálást hallottam az ajtó felől, kíváncsian néztem oda, vajon ki lehet.

Aaron Blumm: Biciklizéseim Török Zolival (részlet)

volt nemrég olyan is, h meghívtak kockázni ide.
(a 35. és 36. vagyok én a remek sorban)

most mindenre szeretnék emlékezni ami felment az alól, hogy rendesen viselkedjek, hiszen csütörtök este van.

istenem, kérlek adj a kezembe még több rossz verseskötetet! olyan jól szórakozom!