a közértben reggel:
néni: jóreggelt kívánok. hát a kiskutyáját hol hagyta?
bácsi1: nem hagytam sehol, ott vár kint. dehát milyen rég találkoztak maguk, azóta új kabátja van!
néni: új kabátkája?
bácsi1: igen, úgy volt, tudja, hogy elmentünk párizsba, és vettünk neki az őszre divatos kabátkát! bizony.
bácsi2 (borsókonzervvel): párizsba beszökött az ősz! ady endre! nagyon szép vers! ady endre!

---

Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

a tárgyaló könyvespolcán a német kertész imre fordítások és a friss magyar regények között felbukkant egy ismeretlen eredetű, világítóan pink vass virág könyv. szerencsére a főnököm határozott fellépésének és lélekjelenlétének köszönhetően nem lett semmi baj.

pedig mennyire szerettem. annyira szerettem, hogy azt álmodtam, hogy trafikos. annyira, hogy én álmomban odamentem a trafikhoz vásárolni ezért, szembefordultam vele, és megroggyantottam kicsit a térdeimet. a kisablakon kinyúlva így pont meg tudta fogni a bal mellem.

basia bulat - once more for the dollhouse

beállítottam reggel hatra a vekkert, meg a good morning hypocrite című számot.

vhogy úgy érzem, hogy jellemző epizódok az életemben azok az alkalmi zenei formációk, ahol fiúk a hajukat rázva vadul dobolni kezdenek, majd azt mondják, hogy bocs, elragadott a múltam, deathmetál bandában játszottam sokáig, én meg válaszként azt szipogom csendben, hogy én meg gospelt énekeltem kórusban.

akkor jutott eszembe, hogy lehet, hogy az L-lel kéne utazgatnom a világban, mikor a lengyelországban játszódó felvonás fehérruhás és -kalapos, gyöngyöt és tollboát hordó, mélyen dekoltált nőkkel kezdődött, és az L. odasúgta nekem: krakkó tényleg ilyen. én voltam.

és ha megértettem őt, akkor folytatom majd magammal.

hiányzik a nyár. hiányoznak a gyengéden, csendben eltelő hosszúhétvégék, amikor feküdtem a napon és óegyiptomi szerelmes verseket meg hoffmann rózsa interjúkat olvastam felváltva.

valaki pedig biztos elvesztett egy fogadást, hogy az élő közvetítésben mikor azt énekelte a trónkövetelő, hogy eddig titkoltam szerelmemet, akkor a kamera az ágyékát mutatta premier plánban.

a szünetekben elcsípett, valamint lefolytatott beszélgetések alapján elmondhatjuk, hogy ma este mindenki azért ment a müpába borisz godunov operaközvetítést nézni, hogy hátha majd most ott végig bírja ébren.

engem is meglepetésként ért, hogy tényleg csak annyi kiló vagyok, mint amennyit a munkaalkalmasságis orvosnak szerény hazugságként bediktáltam.

újabban, ha dühös vagyok, mindig felteszem magamnak a kérdést: mit tenne a bennem rejlő pedagógus?
a kezdeti eredmények nagyon bíztatóak - és ugyan még nem tereltem össze tolakodó embereket a metróban kettes sorba -, azért nem vagyok benne biztos, hogy a dolog mindig ésszerű és szerethető keretek között marad majd.

öt spiró után egy ajándék ponyva jár a webshopban!

és az a szőke nő, az az anyukája azoknak a... dolgoknak.
az alie-nek szerencsére még van néhány éve addig, míg a lányai kamaszokká válnak.

soha többé nem akarok menni sehova.
elhatározásomban közrejátszott a napsütötte ágyam, könyvek, sajtok, és olajbogyók.

istenem, milyen büszke voltam magamra hatévesen, hogy a vécében lógó falinaptárról megtanultam németül a napok neveit: mo, di, mi, do, fr, sa, so.

mosolygós kékszemű német férfi légiutaskísérők, ó ti!

épp indulni kell ki az esőbe.
egyre boldogtalanabb vagyok mindenben amit emberek, mozgás, alkohol nélkül kell csinálni. és egyre boldogabb mindenben amit velük. mindenhova odabújni, mindenbe belefúrni a fejem. (mindent szétszaggatni a fogaimmal.)
indulni kell ki az esőbe.
















http://neonspot.blogspot.hu/2010/07/blog-post_6300.html

the color of your totally sexy denim may transfer onto other garments and upholstery.
épp megerősítésre vágytam, mikor megtaláltam a cédulát.

a szőkített kárpátaljai énekesnő belesuttogta a mikrofonba, hogy szeretlek tisza!

harmonikázik egy ősz, hosszú hajú pasi, és gitározik egy másik, ez nagyon ígéretes. egyedül ülök egy tizenötfős asztalnál. én is ígéretes vagyok.

ma este olyan volt miskolcról budapestre utazni vonattal, hogy biztos voltam benne, hogy a keletiben várni fog minket az orvos- és pszichológuscsoport, a tűzoltók, híradó-stábok, és a zokogó hozzátartozók - mint rendesen: azok, akik a katasztrófatúlélők biztonságba helyezésénél közre szoktak működni.

a marcival való skóciai kirándulásaink tapasztalatai alapján óva intenék mindenkit attól, hogy tipográfiabuzi nyelvészekkel menjen temetőbe. figyelmeztetésem különösen azoknak lehet érthetetlen, akiket nem zavar, hogy a sírköveken egyenetlenek a sorközök, nevetséges a kerning, és furcsa a szintaxis.
ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a tipográfus, buzi, nyelvész szavak minden értelemszerű ismétléses variációjával (esetleg deriváltjával) más terepeken rendszerint sokkal kellemesebb időtöltésben lehet részünk.

én a bükkben nőttem fel, talán ezért érzek időnként késztetést arra, hogy patakok mentén, keskeny, oldalra lejtős ösvények vizes kis szikláin biciklizzek. de a lényeg a nyelvészet. hogy a jávorkút felé vezető úton jó lenne mindig már előre emlékezni rá: az alsóhámor, valamint az utána következő felsőhámor településnevek kurvára nem szemantikailag elhomályosult összetételek.

szívdöglesztőek a fonológusok! tavasz ősz van, gyönyörűek a fények! elvisznek a barátaim operákra, kocsmákba, meg a sprinkler gépházba!

hát hogy ne aludjak el minden reggel, mikor az ágyneműmet második bőrömnek érzem, és átfordulva egyik oldalamról a másikra olyanokat gondolok, hogy most milyen pont nagyon finom szöget zár be a nyakam a testemmel.

múlt péntek este még egy evolúciós nyelvészet kutatócsoporttal ittam edinburghban, akik azt tervezgették hosszan, hogyan ölik majd meg a pápát. de nem rossz emberek ők. mert az evolúciós nyelvészet kutatócsoportban mindenki impresszíven sok csimpánzos kísérletet ismer, és éjfél után mély érdeklődéssel hallgatja zaklatott hangvételű, kompakt kiselőadásomat a cv-fonológiáról, melyet pont ilyen alkalmakra tartogatok.
azt hiszem, ez az én szerény fegyverem a világban a békesség fenntartásáért.

engem itt senki nem ért meg! még jó, hogy nem is tudom, mi történik.

nálunk a gyógyszeres fiókban szokott lenni a csoki.

nem hiszem, hogy van megfelelő testhelyzet, ha az ember egyszerre akar ugrásra készen állni, és elviselni azt, hogy hiába áll ugrásra készen.

bezzeg engem igen, bezzeg mást nem, bezzeg mást igen, bezzeg engem nem, bezzeg bezzeg, engem, mást, bezzeg, igen, nem, bezzeg.

illat, illat, illat. nyakba csók. a fehérbor tesz fegyelmezetlenné.

amikor hármast kaptam, merengett el a judit a leevett éttermi abrosz fölött. olyankor mentem tapolcán a bem apó utcában, és elképzeltem az univerzumot.

azt hiszem, biciklis közlekedésben is szerencsés, békés karriert mondhatok magaménak, hiszen tegnap történt először, hogy az anyámpicsáját emlegették a forgalomban az enyém helyett.

a központozásban különböző szokásokkal rendelkező baráti társaságokkal együtt viszont nagyon nehéz!!?!??!?%?%

minden nap előkerül valaki, aki áll felettem, és az epizodikus altatófüggőségeit magyarázza.
én nyugodtan alszom, és egyre szebbeket álmodom. a bal mellemmel, meg cseh férfiakkal is.
a cseh férfi azon kesergett bánatos, tangóharmonikás, cseh bluest énekelve, hogy a lelke kocka alakú. hogy az ő lelkének élei vannak és sarkai, nem lehet rendesen megsimogatni. édes istenem. kocka alakú.

ave maria tornacipőben.

mondtam a szüleimnek, hogy ha már úgyis a környéken járnak, nézzenek be nyugodtan a munkahelyemre.
varázslatos időutazás vette kezdetét; én (ágika, egybé), zavartan mosolygok és hintázok a széken, a főnököm agyondicséri a(z órai) munkámat, a szüleim pedig elmesélik a kávét kevergetve, hogy  milyen sokat és ügyesen biciklizek.

kamaszkori költőidolom ma a gödörnél elhaladtában a hátamnak rúgott véletlenül egy üres műanyagpoharat.

én egy érdeklődő, nyitott lány vagyok, líra, epika, dráma, kutyafüle, de újra és újra rá kell ébredjek, hogy kortárs irodalmi ismeretségeim nagy része úgy köttetik, hogy programmagazinokból kitépkedett cetliket dugdosunk egymás szájába romkocsmákban.

és amikor nagyon kedves voltam hozzá, még akkor se volt bunkó!
ha valaki, hát én értek az örömhöz.

bevezetés: nálad hogyhogy megmarad a bazsalikom?
tárgyalás: motivációs farmer.
befejezés: és a férjeddel mi van? még mindig alkoholista?

a barátnőimmel csakis viszkit iszunk.

szólj hozzám, bújj hozzám, háp, háp, háp, háp.

szólj hozzám, bújj hozzám, hüpp, hüpp, hüpp, hüpp.

szólj hozzám, bújj hozzám, hopp, hopp, hopp, hopp.
a felszólítások és a fiúk nem működnek!

szokásos nyáresti keddi bulik, zuhogó esőben ülök szabadtéren, a barátaim egy vérrel lecsöpögtetett sportszeletet-darabkát mérnek vércukorszintmérővel.

olyan erős, konkrét vágyaim vannak, hogy nekem már minden csalódás.

köszönöm, hogy a lábaimmal álmodtál.

szokásos nyáresti hétfői bulik, gumikesztyűben internetezek, a barátaim szívószállal szürcsölik fel egy fél marha vérét.

nekem többnyire számonkérhetetlen dolgok fájnak. mekkora szopás.