flörtben van téliszünet?

elszámoltam tízig, de kiderült, h kilencig kellett volna elszámolni.

senkinek még csak elképzelése sincs, mi mindent vesztettem el az idén.
hol van? hol vannak?

(cascando)

utólag rájönni, mi történik.

--
augusztus van
fürtökben hullnak a csillagok
valaminek vége van vége
orrunkban szúrós vízszagok
ez az édes rokkanás éve
szeress
szuszog a hegy szuszog a bálna
vizes
dagad az éjszaka lába
ki ne szeretne síma és feszes
kasírozz föl a nyárra

(parti nagy lajos - szódalovaglás (r.))

azt mondta ferihegyen akkor este mikor vártuk h értünk jöjjön kocsival a férje, h ilyenkor mindig nagyon nehéz átállnom ha hazajövök, úgyh most úgy utálom őt, meg mindent. és majd figyeld meg, h megkérdezem, mi volt itthon, és azt fogja mondani, h semmi. és mikor megkérdezte a kocsiban, h mi volt itthon, és a férje azt mondta h semmi, akkor ő a tenyerébe hajtotta a fejét és csukolva nevetett. és én is nevettem. és én is utáltam.

a legviccesebb történetek kerülnek elő. olyan bizarr módon kicsi a világ, és azon belül is budapest egy icipici falu. csak nehogy vérfertőzés legyen a vége.

hazajöttem a szüleimhez karácsonyra.
szerintetek elaludtam reggel és lekéstem a vonatot? igen!
úgy volt, hogy a húgom is a következővel jön.
szerintetek a húgom lekéste a vonatot? igen!
szerencsétlen szüleim, tényleg.

éjfél után még feljött jézus, hozott bort, és mesélt arról, h milyen nehéz harminckét évesnek lenni, meg a szexuális perverziókról amelyeket a munkája révén ismert meg és mindkettőnk számára újdonságok voltak.

vannak esték, amelyekről mesélve a becenévválasztás sokszorosan megtérül.

- laura, hoztam neked egy szaloncukrot!
- ó, nagyon kedves vagy, köszönöm.
- de tudod, h mit várok érte cserébe...
- vad, mocskos szexet!

beszélgetések kollégáimmal.

hogy kerül

szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe? hogy kerül szaloncukorpapír a fürdővizembe?

az, h nem akarok lemondani semmiről, nem teszi egyszerűbbé az életet. vasárnap pl. csak úgy volt időm találkozni az éppen itthon tartózkodó barátnőmmel, h éjjel fél12kor, a munkám után találkoztunk a jászain, és eljött hozzám.
ez legalábbis problémássá válhat. amikor már csak úgy tudok emberekkel találkozni, h felhívom őket magamhoz éjszakára.

VISSZA KELL FOGNOM MAGAM! - üvöltöm a király utcában egy délután.

milyen napok ezek. tangled up in blue, mondom én. tingli-tangled up in blue, mondja ő, és neki van igaza.

szeretnék az az ember lenni, aki olyankor vagyok, amikor a parti utáni reggel, enyhén vérző orral rohanok, hogy mintegy a bulit folytatva, végigtáncoljak két aerobik-órát.

féltem, h jóvátehetetlen dolgok fognak történni.
vagyis reméltem, h jóvátehetetlen dolgok fognak történni.

beteszed a tízórás nyan-cat videót youtube-on és végigdugjátok.
(az "elképzeléseink az életről" sorozatból)

egészen addig gondoltam magamról h egy szuicid, depressziós költőnő lelki beállítottságával rendelkezem, amíg végig nem ugráltam egy órát trixivel, sztep-aerobik koreográfiát karácsonyi dalok remixeire.

a pszichológusom a mai napig emlegeti az első karácsonyi ajándékot amit kapott tőlem. én akkor mindenképp egy nádasdy-kötetet szerettem volna adni neki, és a tivadarral együtt tanakodtunk, hogy mit is írassak bele dedikációként. így történt, hogy nádasdy ádám beleírta a pszichológusomnak a könyv elejébe:
ági már nem sír az órákon. köszönöm! nádasdy ádám

sztem tudok vmit, amikor vki egy nap ismeretség után azt mondja, h a megszokotthoz képest most sokkal pozitívabb vagy.

de olyankor is tudok vmit, mikor az egyik kollégám azt kérdezi, h mit csinálok, h mindenki akivel találkozom, mosolyogva meg nevetve megy tovább hozzá.

az egyetlen támpontom az elmúlt két hónap történéseivel kapcsolatban az, mikor a munkahelyi jelenléti ívemet csekkolom és vetem össze a naptárammal.

a sírhatnék bennem úgy mászik, mint egy undorító állat.
(esterházy péter, a szív segédigéi)

még a meggondolatlanságaim is túlgondoltak.

istenem, mennyi jó ember. nem tudom, mennyire írom ezt jó helyre, de csak köszönöm.

ezt hallgatva sétáltam át reggel a szabadság hídon, még a nap is alig jött föl.
kurvanagy líra van.

van még egy hely, miért nem hoztátok le vmelyik fantomkollégátokat ebédelni, mutatok az üres székre a kollégámnak.
lehoztuk, mutat az üres székre a kollégám.

istenem, perényi miklósnak legalább a felét add nekem!

lehet, hogy nem tudnám elengedni. lehet, hogy már bármit el tudnék engedni.
ma éreztem először, hogy sötét van.

láttalak tegnap nem messze a deák tértől. olyan voltál, amitől elhiszem, hogy karády katalin is szekszelt sokat és boldogan.
(válogatott levelezések)

bite,  bit,  britten.

hétfőn még van bennem némi lelkesedés, aztán kedden már eggyel hosszabb szoknyát veszek fel.

nem akarunk rosszat, de azért nem bánjuk ha egy kicsit mégis sikerül.

sírhatsz nyugodtan, hoztam könyvet.

mint hamupipőke a bálban; éjfélkor elmúlik a frontin hatása.

ma este egyáltalán nem leszel férfi? kérdezte lucia az L-t aki a kocsmában visítozásunkat csak azért tűrte józanul, hogy őt és az autóját épségben hazavigye utána.

én az L-nek a parkolóban: az új autódat egyszerűen nem tudom megszokni.
lucia: azért, mert ez az én autóm.

​téged is kinyírnálak egy iksszel, csak téged nem lehet!
ahogy a barátaim számítógépét karbantartva kedélyes bepillantást nyerek a házasságukba.

tollak
a szárnyai alá vette, pedig ő a paplanja alá gondolta.

úgy megszeretett (kiismert?) a néni az uszodában, hogy vasárnap már a férfiöltözőbe adott szekrénykulcsot.

ha betartjuk a játékszabályokat, az azt is jelenti, hogy van játék, nem?

ma volt utoljára jóidő. ma volt először jóidő.

azt mondja, hogy nem is annyira bonyolult ez az egész, és ő mindent rózsaszínben lát. meg hogy mondjuk lehet, hogy színtévesztő.

hallom, ahogy sóhajtják a nevemet, de az én nevemet üvölteni kéne.

​istenem! ez a rengeteg bonyodalom és érzés és fájdalom! miért nem lehetek inkább kő?! még azt is tudom, kiket találnék fejen.

nálunk nincs versengés a családban, de azzal kezdődött a családi találkozó, hogy az unokatesóm, akit ki akartam tagadni, mert hamarabb futotta le a félmaratont mint én, kitagadott, mert túl sokat fogytam.

két dolgot szeretnék tisztázni.
1. én nem vagyok egy erős lány.
2. én egy erős lány vagyok.

fiúk, kérlek játsszatok még nekem chopint.

​​ez a darab egy végtelenül hosszú téli ölelést jelent. a végtelenségig tartó menedéket, ahová nem törnek be a hullámok.​ csupa görcs vagyok és tehetetlenség. szeretném, ha nem mindenki életéről meg haláláról lenne szó. szeretném, ha vissza lehetne jönni, bár régen a határokon túl vagyunk. de oda sem engedjük egymást egyedül. nem akarok megmozdulni, mert a derekam és a lapockáim köré fonódó karok tartanak csak meg.

ez a bach szvit az utolsó hely ahol biztonságban érzem magam.

​
johann sebastian bach - cello suite no. 6 (perényi miklós)

napi megnyugtató gondolat: azt hiszem, szeretnek engem a disznótorosnál.

soha semmi nem elég.
szeretni: nem átölelni, lefogni kell.

nagyon vadromantikus és kicsit spicces állapotban érkeztem haza, figyelj, most valami nagyon szimbolikusat fogok csinálni, mondtam a gazembernek, és kecsesen lábujjhegyre álltam az ágyon, hogy becsavarjam a vásárolt izzót a csillárba. valahogy úgy sikerült, hogy az izzó kirepült a kezemből és pattant a parkettán, miközben én a csillárba kapaszkodtam, hogy le ne essek az ágyról.

​​​ lányok a szórakozóhely mosdójában:
- összefogjam a hajam vagy hagyjam kibontva?
- fogd össze, és majd ha megérkezik, azt mondod: jaj, de meleg van, és akkor kibontod és megrázod!