azt hiszem, vannak kifejezetten olyan szokások, amelyeket azok az anyák vesznek fel, akiknek a gyerekei más városban laknak. az én anyukám például már a tortát is kis műanyagdoboz-alakú részekre szeleteli.

nekem ne mondja senki, hogy nem lenne néha jó, ha állna a háta mögött egy csapatnyi, de legalább egy ember, és olyanokat mondana, hogy milyen szép kelt tészta! milyen hosszú bekezdés! milyen könnyed hátúszás! micsoda formás mell!

sajnos néha nagyon szeretném, ha ígérnének nekem olyan dolgokat, amelyeket nem szeretném, hogy ígérjenek. mert olyan még nem volt, hogy nagyon szerettem volna, ha nem ígérik azokat a dolgokat, amelyeket ígértek. nagyon egyszerű.

nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy az egész nyelvtudományhoz való viszonyomat példázza az eset, amikor aranyszín papírkoronával a fejemen benyitok egy szobába, ahol az ország legkiválóbb szintaktáinak egy része ül, az ajtónyitás lendületével fellökök egy akadémiai tagot székestül, és halkan szólok valakinek, hogy jöjjön majd, mert ahonnan én jövök, ott őt is egy kávéscsészényi pezsgő várja.

belesírtam a tulajdon fülembe. istenem.

megindult a zab felénk!
soha többé nem iszom a húgommal.

előtte az van, hogy mindenkinek le akarom rúgni a fejét, csak nem bírom.
háromnegyed óra sport.
utána az van, hogy bárkinek le tudnám rúgni a fejét, de már nem akarom.

nézzünk magunkba és tördeljük a kezünket.

nézzünk magunkba és tárjuk szét a kezünket.

- de ha flörtölni akarsz, állítólag így kell mosolyogni, fogak nélkül.
- igen? na, most milyen? jól csinálom?
- hát, ez inkább olyan sajnálom-hogy-meghalt-a-nagybátyád mosoly.
- jaj ne. és ha így? változik vmi?
- igen, ez már kicsit más. ez a sajnálom-hogy-meghalt-a-nagybátyád-de-vidd-innen mosoly.

a pszichológusomnak nincs könnyű dolga, ezt egyrészt önmagamat ismerve tudom, másrészt az arckifejezéséből, amikor azt mondom neki, hogy de néha máshogy voltam másmilyen.

szívemen, számon. szívemből, számból. szívemmel, számmal.
szívemet, számat.

a kocsmában találkoztam ma egy lánnyal, aki megveti a gasztroblogokat, egy lánnyal, aki sokat van otthon és a plüssmacijait fényképezi, és egy lánnyal, aki nyilvános helyeken is szeret nyitott ajtónál pisilni.
előtte még körbevezetett minket p. a lakásán, zisz iz szalon, lotz-terem, kúrósvécé, de én csak a konyhára gondoltam, mert ott voltak a sajtok. aztán, mikor a sajtok már elfogytak, hangosan összekészültünk az előszobában, nagyjából úgy, hogy fújok ide is. tejkaramella, signorina bella, de elragadó! akopalipszis! tejkamarella! én szeretem szagolgatni a kézfejemet, az gáz? nem gáz amíg nem nyalogatod. get out, bitches! és akkor kiléptünk, és a bejárati ajtó és a lift előtt állt egy fiú és irgalmatlanul röhögött, heló, mondtuk, és eloldalaztunk. ugye nem ebben a házban laksz? kérdezte még p. reménykedve. holnap fenn lesztek az interneten, mondta erre a fiú, és beszállt a liftbe.
ezúton a következőt szeretném üzenni ennek a fiúnak: hah!

jegye, bérlete mindenkinek van? áll meg a biztonsági őr a busz elejében. a lehanyatló fejekkel amúgy is tele lévő éjszakai busz egy emberként bólint. jó. mondja a biztonsági őr. nem kell ezt túlzásba vinni.

drámai instrukció: férfivállba

olyan is csak a nyelvtudományi intézetben történhet meg, hogy talál az ember egy jégcsapot az udvar egyik sarkában a földön, hogy nicsak, leesett, mire a kinga, a nyelvészet szak lelke és motorja, multivitaminos gumicukorral a szájában azt válaszolja, hogy jaj nem, azt a kristóf hozta, és én eltettem ide.

isten áldja a márványsajtos vajkrém feltalálóját!
plusz húsz százalékkal áldja!

ha van a világon megnyugtató látvány, akkor az indulás előtt a gps-ét nagyítóval néző taxisofőr, az nem az.

a müpában két helyre vágyom nagyon: a színpadra meg a sprinkler gépházba.
én bízom a tehetségemben, legalább az egyik egyszer biztos meglesz. stay tuned.

én abszolút ellenállás-ellenes vagyok.

elmennek a lányok a csokorrózsáikkal, plüssállataikkal, csokijaikkal meg ilyen-olyan ékszereikkel a picsába! nem tud senki semmit, amíg egy férfi nem használ ékezeteket az ő kedvéért.

- és azt mesélte az estéről, amikor...
- amikor egy sántának a botjával böködte egy buzinak a hátát? mesélte.