tele vagyok bűntudattal olyan dolgok miatt, amiket meg sem teszek.
bűnös életről szóló álmaim szertefoszlanak. édesen, szomorúan, mint a kalács.

épp csak elkezdődött a tavasz, de máris helyes vöröshajú fiúk rohangásznak a városligetben az olvasnivalóm elfújt lapjai után, míg én a többit lenyomtatom a söröspoharammal.

annyira reménytelen eset vagyok, hogy elaludtam kávézás után, egy motivációs előadás hallgatása közben.

azt hisszük, hogy mindig mással, vagy csak a tévében történnek, de aztán az évek során szembesül az ember ezekkel, hogy az ő lakásába is betörhetnek, hogy őt is megtámadhatják az éjszakai utcán, satöbbi, de még akkor se gondolná soha, hogy egyszer majd hatalmas darab vízköveket talál a mosogató lefolyócsövében.

úgy visongtunk tegnap a nyelvészekkel a kocsmában, mint egy kis család. (vagy csak én visongtam? kínos.) ezt az elképzelést a család intézményéről mondjuk nem a szüleim alakították ki bennem, legalábbis nem emlékszem egy olyan családi programra se, ami után ilyen sötét karikák lettek volna a szemeim alatt.

nincs szeretethiányom, csak szeretném mindenhova magammal vinni ezt a nagyon finom üveg lekvárt, jó?

vasárnap délelőtt az apukám dolgozatokat javít: egyesek ameddig a szem ellát, és karibi pop. és még kérditek, hogy lettem ilyen.

vajon hogy érem azt el minden erőlködés nélkül, hogy a munkahelyemen, irodalomszervezés-könyvkiadás témakörben, rám osztódjon az a feladat, hogy menjek egy kört a vízibusszal?

rahmanyinovnak szülnék egy (vegyeskarnyi) gyereket.


rahmanyinov - hymn of praise (liturgy of st john chrysostom)

a pillanat, amikor szeretetteljes nosztalgiával konstatálod, hogy a volt pasid mondatai megkülönböztethetetlenek kadhafi és charlie sheen mondataitól.

non capisco, csivitelte giuliano titkárnője, thank you, búgtam én, és letettük a telefont.

"!+GRTZ/ergret!rsgegw4gtwwe44WrsauerkrautDSFSfwewdeutsch, csivitelte az osztrák eladónő, nur ein bisschen, búgtam én.

ha a délutánra szánt ajándékcsokoládét reggel vesszük meg, magunkra vessünk csak, amikor délután még egyszer meg kell vennünk.

az, hogy a társadalom szemrebbenés nélkül elvárja, hogy itthon, egyedül, zokszó nélkül vegyek be kanalas orvosságot naponta háromszor, na az így az első dolog, ami megingat a hitemben, miszerint felnőttnek lenni jobb mint gyereknek.

és arra keress rá még, hogy van-e "i'm falling for you because there's nobody else" című jazz sztenderd, vagy nekem kell majd megírni?

a február a zaklatottság különböző hátborzongató fajtáit és mélységeit hivatott megmutatni. én már negyvennyolc órája nem hallgattam más számot, csak az i'm still standinget elton johntól.

a runkeeper eddig az anyukám, a pszichológusom, és nádasdy ádám dolgozatjavítási technikájának az érzékenységével és pontosságával dicsért engem, de lehet, hogy ez csak oda vezet majd, hogy toporzékolni kezdek, ha nem kapok egy ágika, te futsz a legügyesebben vérző orral szembeszélben awardot ma este.

mindig elfelejtem, hogy a lottós mondást szokták mondani, amikor félelmetesen pontosan összejönnek a dolgok, és nem az van, hogy meg kéne térni.

- szóval hülye vagyok?
- igen.
a pszichoterápiás ülés dramaturgiailag az utolsó percekben érte el csúcspontját.

lemondta az esti kocsmát a szomorú költő, és megszűnt a szoláriumom is.
felmerülhet a kérdés, hogy mit csinál az ember hétfő este, ha nem szomorú költőkkel fogyaszt alkoholt bronzbarnán?

két megindítóan szerelmes leszbikus lányt választ el bécsben a vonatablak, aminél én is ülök. pantomimos ismeretség, vagy szednek is vmit.

mikor németül kezdemények beszélgetéseket anyanyelvi beszélőkkel, mindig úgy érzem, mintha utcai verekedésekbe ártanám magam, amelyekről nem lehet tudni, hogy milyen sérülésekkel, és mikor hátrálok ki belőlük, és váltok át angolra.

egy idős osztrák házaspárral ülök egy fülkében a vonaton, és egy jódlizással aláfestett, alpokról szóló ppt-t nézünk a netbookjukon, együtt, hárman. a vonat közben befut amstettenbe. az idős osztrák házaspár nagyon elégedett a mobilnettel, hogy még a vonaton is ilyen gyorsan letöltődött ez a hatmegás, nyolcvan fotót tartalmazó ppt.

arra gondoltam futás közben, hogy írni kellene a juditnak, hogy ne nagyon üljön most biciklire, nagyon csúsznak az utak. itthon egy email fogadott a judittól, hogy biciklizett ma, és nagyon csúsznak az utak, ne nagyon menjek futni.

az anyukám, aki amúgy nem tud angolul, véletlenül talált és vett nekem egy little britain: scripts and stuff from series 2 könyvet. nem tudván, hogy ez az egyik kedvenc sorozatom, később megijedt, hogy a képek alapján miről is szólhat ez, és az angolszakos kolléganőjével elkezdte lefordíttatni.
csak kihúzni tudom magam a büszkeségtől, ha arra gondolok, hogy a fordítás után is úgy érezte, hogy ez nekem tetszeni fog.

csütörtök délután bemegyek az elméleti nyelvészet tanszékre, mert az az a hely a városban, ahol pezsgő szellemi élet vár, és ahol szégyenkezés és kérdés nélkül bevallhatom, hogy csak a napokban hallottam először a hónaljszexről.
csütörtök délután anyanyelvi ítéleteimmel és röhigcséléssel segítem a kutatást.

a pszichológusom szerint rosszabbul vagyok, mint gondolom. hát ilyen se volt még.

persze, ha belegondolok, a jelek se maradnak el: ma megkérdezték, kérek-e több sajtburgert kevesebb pénzért, és én nemet mondtam.

van ez a furcsa tendencia, hogy volt tanáraim egyre gyakrabban kérik, hogy inkább régi ivócimborámként mutassam be őket másoknak a kocsmában.

amit vagy akit nehezebb megszeretni, azt sokkal jobban szeretem. van egy ilyen?
lassan eljön az idő, hogy ronda tárgyakkal és kiállhatatlan emberekkel veszem körbe magam.

lelkem, mint a károly körút.

nem tudom, hogy jó úton vagyok-e, mikor ennyit beszélek megérdemlésről.

januárban mindig mindent annyira elvesztek, hogy csak március végén térek magamhoz. addig is, jobban tenném, ha nem írnám meg az érintett barátaimnak minden alkalommal, mikor megölnek álmomban egy disznót villaszúrásokkal.

ma azt mondta egy kedves fotós ismerősöm, hogy a fotót, amit rólam csinált, tök keveset kellett photoshopolni. meghatódtam.
aztán mesélt a szőrös arcú lányról.

nahát, mondta a darab után, mielőtt meghalok, biztos, hogy letörlöm az egész szerelmi meg mindenféle levelezésemet. hát még csak az kéne, hogy elolvassák, meg nevessenek, meg sírjanak rajta, dohogta. miközben én nagyon félek, hogy a halálom után senki nem fogja megfejteni a jelszavamait.

pedig ma kurvajó volt a hajam.
(egyetemes női tragédia egy rövid felvonásban)

álmomban azt mondta nekem egy ismeretlen férfi, hogy én olyan lány vagyok, hogy az ember még ha nem is mindig mellettem akar elaludni, reggel mindig mellettem akar felébredni.
télen senkit nem szeretnek eléggé.

amikor valami fontos dolog történik velem az életben, azonnal csinálok róla egy printscreent.

az unalmas lány onnan ismerszik meg, hogy ha azt mondja a telefonban, hogy bort iszom és meztelenül táncolok!, akkor tudják róla, hogy otthon van.

és ha megcsókol, nem lesz-e valami baj. elmondom, mire gondolok. például megutál. például megszeretem.

nyilván nem olvasom el előre a recepteket. mikor harmadszorra ugrok le karácsony délután az boltoslányhoz olyan dolgokért, mint pl. sütőpapír és vanilincukor, már mindkettőnk tekintete alkoholos és beletörődött.

hát nagyon boldog karácsonyt.

florence + the machine - last christmas (wham! cover)

egyébként is folyamatosan erősödik bennem, a rokonaimnak és barátaimnak köszönhetően, ez az emberek és a világ jóságába vetett megmelengető érzés, de a sony ericsson szinkronizáló alkalmazása még tudta ezt fokozni.

szemfestésben miért nincs undo gomb?

ma rámosolyogtam parti nagy lajosra a mozgólépcsőn, és olyan boldog lettem, mintha fordítva történt volna.

szóval öregszem, olyanokkal taxizok haza, akiknek az anyja barátnője vagyok.

mindjárt indulunk a frankfurti éjszakába, csak a kati még elment olvasó porcelántörpét venni.

rájöttem, hogy sokkal jobban félek, mint amikor először metallicás pólóban mentem iskolába, mondja a húgom, aki a friss hírek szerint egy hét múlva már a tiroli hegyekben fog dolgozni.

mindenki arra próbál építeni, amiben tehetséges, én most pl. pszichiátriai oktatófilmben fogok beteget játszani.
pszichiáter: azt kéne, hogy  visszagondol majd az életének egy olyan időszakára, amikor nagyon szomorú volt... nem tudom, volt az életében ilyen időszak?
én: volt.
pszichiáter: szuper!!! ... úgy értem: jaj, nagyon sajnálom. ez rettenetes.

soha senki nem nyalta meg még jelképesen a nyakam ilyen szeretettel.

kaptam kedves meghívást karácsonyi listaírós játékba, aminek a szabályait ugyan nem másolom be, mert terjedelemben elnyomnák egész évi írásaimat, de a lényeg itt van:

karácsonyra, vagyis a jövő évre szeretném:
- ugyanezeket az embereket.
- hasonló tavaszt, ugyanilyen őszt,
- nagyon sok szuper firefox add-ont és gmail feature-t.

az összes barátaim annyira jófejek, hogy napestig mesélhetném. ma reggel pl. a dani hívott fel new yorkból, hogy nehogy elaludjak. félsikerként tudnám értékelni a dolgot - miután letettük a telefont, utána még másfél óráig azt álmodtam, hogy milyen rendes a danitól, hogy felhívott, hogy nehogy elaludjak.

ma láttam demszky gábort a szűkített járda feltört betonján araszolni. nagyon szomorú volt.