én itt életmentő munkát végzek.
(andi a maya presszó pultja mögül)

nyár budapesten! a világ legizgalmasabb, leggyönyörűbb idegösszeroppanásai!

lefekszem és hallgatok, és odaadom a bőröm a szélnek, a napnak, a hársfaillatnak, a délutánnak--
hogy a jónál egyre többre értékelem az érdekeset.
azt hiszem, ezért több bántás jár, és ez több bántással jár.

biztos másnak is végződik úgy a hosszúhétvégéje, hogy kirúzsozza magát otthon a tornázáshoz.

levelezőlista

KINEK KELL? verseskönyvek
KELLENE: zebrapintynek kalitka

megint a nightwish-os taxisofőr.

az esős, fülledt nyári nap, amikor a pszichológusom megkért, hogy rendezzem excel táblázatba a barátaimat.

he's the most positive state budget auditing consultant i've ever met. i mean, i made eye contact with him and it was like staring into the sun.
(parks and recreation)

dolgok, amiket sosem bocsátunk meg sorozatunkból: az L-nek, hogy nem énekelhettem szopóálarcban a lucia szülinapján, pedig az igazán felejthetetlen és kedves lett volna a maga módján.

...amikor a danit az húzta ki a pácból, hogy a brigi halott kutyájának a gtalk accountjába bejelentkezve sikerült felhívnia az amerikai bankjának az ügyfélszolgálatát.

tegnap este még egy füléből vérző, eszméletlen ismeretlent próbáltam simogatni, hogy minden rendben, most épp valami egyszerű angol mondókát próbálok írni a pillangókról a tanítványomnak az ebédszünetemben.
a nyújtandó dolgok és a hangulatok széles skáláját, az egész világot, többnyire örömmel, felölelem, mégis szívesebben lennék néha például tatu.

de a fonológia sistergő szenvedély, a fonológiatábor spanyolos gitárszóló, a fonológusok a tudományok matadorjai.

a tábor első tíz percéről vezettem jegyzőkönyvet, aztán elkapott engem is a hév:
19:00 közös cikkolvasás kezdődik
19:03 miről beszélsz?! hülyeséget beszélsz!
19:08 hülyeség, de elmondanám!
19:10 jólvan, baszom elmondani! (sört tölt)

hogy hétfő hajnalban török (ál?)rendőrökkel kellett érintkeznem, vasárnap estére pedig a magyar mentőket kihívnom, egyfajta vidám, színes keretbe foglalja a hetem, és példázza, miért is nem akarok soha többé az utcára menni.

fenyőerdő-illat, a reggeli kávé mellé viszki.
feljön nekem a nap.


patty griffin - rowing song

az űrrepülőgép-kilövés csodálatos és felzaklató volt.
az űrhajósok kajával dobálják egymást és nem szégyellnek pátosszal teli beszédeket mondani a küldetés szerelési munkálatai közben. a hajas cady fuvolát is vitt magával.
a pápával való videóhívás után a hajas cady adott egy puszit az anyukáját gyászoló paolonak, majd ellebegtek fehér zokniban.

gyakran elfog a rettegés, hogy kiderül majd, hogy nekem is van olyan ismerősöm, aki a jegyeket, bérleteket kérem poénnal lépne oda hozzám, ha találkoznánk a metrón.

csak olyankor félek az utcán, ha sötét van, vagy ha jön mögöttem vki. a jövőre nézve végtelen reménnyel tölt el a tény, hogy az egyik könnyebben kiiktatható, mint a másik.

nagyon sokszor le kell írnom, hogy nincs rám hatással.

ez itt a boszporusz és a teám.
hallom, alekosz meg visszahívta az olgát?

bűnös, titkos életem következő fejezete: amikor az irodalmi konferencia szünetében fellopakodtam a hotelszobámba emailben fonológiatábort szervezni.

itt az emberek dudálással fejezik ki az érzelmeiket.
és mennyi érzelmük van!
pedig azt hittem, már én is tartok valahol.

az isztambuli fiúk nagyon barátságosak, de érdeklődésük drasztikusan megcsappan, amikor kiderül, hogy én egyáltalán nem fogok szőnyeget venni. halál nagy szerencse, hogy a kötődési mintáim már rég kialakultak.

mindig nagyon aggódom, hogy van valami, ami miatt elfelejtek aggódni.

a wizzair menetrendváltozása miatt két nappal többet kell töltenem isztambulban, mint eredetileg terveztem. így már abszolút úgy néz ki a dolog, hogy hatalmas nyaralásomnak a szerencsétlen sorsú irodalmi szervezetek konferencia, ami miatt amúgy megyek, csak egy rövid (bár nem jelentéktelen) része lesz. nincs más hátra, mint hátravetett fejjel, összeszorított ököllel tűrni az élet megpróbáltatásait.

de milyen érzelmek vannak még? ülünk a pszichiáterrel egy lista fölött és ráncoljuk a homlokunkat. szeretet! éreztél már szeretetet?

nem kell sok ahhoz, hogy összevissza beszéljek, csak mondjuk hogy kinyissam a számat.

példaképeim lady gaga és lady diana, talán ezért is érint érzékenyen, mikor elbizonytalanodom, hogy én vajon mit adok a világnak azért a sokmindenért, amiért olyan rendületlenül és mélyen hálás vagyok.

ebéd után kicsit átkapcsoltam az nka honlapjának böngészéséről a nasa-éra, mert ilyenkor lassan már csak egy űrrepülőgép-kilövés élő közvetítése emlékeztet arra, hogy van még remény.

mértéktelen: nincs találat
tipp: "mértéktartó"

még mindig elképedek, hogy egyes krízishelyzetekben a problémamegoldó eszköztáram milyen gyorsan és egyértelműen redukálódik a mérték nélküli evésre.

még ki sem használtalak, már eldoblak! lökött félre főzés közben a konyhapultjától a mr.a, még mielőtt annyit gondolhattam volna, hogy micsoda férfi.

igazán nem kellene, csak csoki, taps, ölelés.
kerülgetjük a pocsolyákat, én és a csigák.

nem csoda, ha szerepzavaraim vannak a családomban, mikor ma is, míg mindenki kiskorú gyermekeit terelgette be, én az anyukámat vittem moziba háromdés maci lacit nézni, mintegy utó-anyáknapi ajándékként.

össze vagyok törve, mert reggelre letépték a papírhalaimat a postaládámról, amelyeket én hajtogattam bedobott reklámokból, és ragasztottam ki. és egy hajó is volt. és kegyetlen élet, hogy ilyen keserű példán kellett, ilyen fiatalon megtanulnom: senki sem lehet próféta a saját lépcsőházában.

éjjel kettő után a szaxofonos fiúk felajánlották, hogy válasszak egy számot, és akkor ők a kedvemért eljátsszák nekem azt a számot, ami elsőre szabadon eszükbe jut róla.

olyan árnyalatokban élek, mint egy mellémhúzott szék, pár rámmerengett perc, néhány direkt elszalasztott metró; nem lehet tudni, hogy mikortól sok, meddig semmiség, hány centi, hány perc, hány vonat. valami helyett, túlfűtötten, meg se történnek.

a bárdos deák ági azt mondta a koncert elején, hogy a gödör a földanya g-pontja. az est hátralévő részében nem igazán tudtam, mihez tartsam magam.

érzem, hogy teljes, nemes lelkemmel vagyok valamiért, de még nem teljesen tiszta, hogy miért is.
álmomban egy rajzon kiszínezem jézus krisztus ruháját kék filctollal, és ajándékba adom.

rohadt élet! rohadt élet prada cipőben!

akkor döbbentem rá, hogy valami baj lehet az életemmel, mikor rájöttem, hogy tulajdonképpen azt a négy napot nagyon szívesen, és ugyanolyan boldogan eltölteném abban a mediterránosan keletnémet szállodai szobában is.

a könyvfesztivál nyitófogadásán könyököm egy nagy magyar költő oldalában, a villámmal vmelyik külföldi díszvendéget bökdösöm, és közben mátyás, aki tehetséges fiatal író, egy spanyol könyvkiadó vezetőjének magyaráz lelkesen a blogomról, miszerint az olyan, mint garfield és egy bekokainozott bridget jones keveredése.
ebben a képben nyilván minden teljesen a helyén van.

álmomban, ha megold valaki egy matematikai problémát, én a mellkasára hajtom a fejem, miközben magyarázza. én így üdvözlöm a tudományt.
muszáj kimondanom, hogy tavasz van; végigugrándozom a lelkem, szívem egyik piacképtelen csücskétől a másikig.

úgy jöttem el, hogy nem hiányzom senkinek, úgy megyek vissza, hogy nem hiányzik senki.

legyél a nemtudommicsodám!

eltévedt, zaklatott nők tavasza

"38 éve magányos vagyok és úgy érzem, kijár nekem a boldogság és ebben senki nem akadályozhat meg. nincs időm kitérőkre. ha így rendben, szólj." (izabella mihálynak, az én emailcímemre)

"szexelni majd akkor fogsz velem, ha szőke és hosszú combú leszek, és nem lesz három gyerekem!!!" (ismeretlen nő ismeretlen férfinak, az én telefonszámomra)

"csókolom, azt szeretném kérdezni, hogy a kovács péter itt lakik-e? mert ő nekem lelkitársam és állandóan zaklat!" (kislány a környék összes kaputelefonjába)

szerintem egy csomó dolog úgy van rendben, hogy nincsen jól.

azt hiszem, a közszférában felelős embernek lenni azt jelenti egyrészt, hogy sokkal kilátástalanabb helyzetekben találod magad, másrészt, hogy ezek ellenére se rendelheted be a felest a meeting felénél.

álmomban harmadmagammal, három meztelen lányok, futottunk kifulladva a teremtés elől. egy napsütötte, forró sziklára terített fehér lepedőn pihentünk meg végül. oda, azt hiszem, nem jött a teremtés.

nagyon aranyosak vagytok, legutóbb akkor kaptam egy írásra ilyen gyorsan ilyen sok levelet, mikor egyszer megemlítettem a bugyimat egy bejegyzésben.

valaki mondhatná, hogy nem lesz semmi baj.