az én megérzéseim nem csalnak, és annyira érzem, hogy ezzel a fiúval éjfél után betetőzik majd a kapcsolatunk - mikor hazaérve ráguglizok.

vasárnap este, a szüleimmel szkájpolok. az apukám, elfeledkezvén arról, hogy a család nőtagjait a legkisebb billentés is egzisztenciális válságba taszíthatja, a fizika új felfedezéseiről és az atommagokról mesél. én akkor tulajdonképpen egy üresség vagyok, suttogja maga elé nézve az anyukám, és én is csak üres tekintettel meredek a kamerába.

a nagymamám jósolt nekem a tenyeremből, azt még nem is meséltem. azt jósolta, hogy már csak egyetlen férfi lesz az életemben, és hogy legyen már gyerekem.

a maomi a jelek szerint mindenkihez társított egy eposzi jelzőt, what should i call you, "ági, the what, the beautiful?" de én minden kedves ötletére csak szabadkoztam. végül lettem ági, who's like pancake, my cat in sri lanka, who had this very ugly, strange face, but was surprisingly clever and affectionate. hát így jár végül aki túl sokat szerénykedik.

olyan szép ing volt rajta, hogy hozzá akartam dörgölni az arcom.

találkoztam egy rókával az erdőben. mondtam neki: szia rókaaa, awwwwww, <3 <3 <3 asdasdasdf de cuki vagy!!!!4444

eljutottam oda, hogy a bükkből nem csak legurulni szeretek kerékpárral, hanem felfelé tekerni is. kicsit félek, mi jöhet még.

egy csomó gyönyörű dolog van, amire egyáltalán nem emlékszem.

nemakarok. nemakarok. de akkor nézzünk már valami jó cukrászdát a közelben, ha már úgyis.
annyival boldogulok, amennyit egy öleléssel össze tudok fogni, egy fehér kardigán, futócipő, két könyv, fülbevalók, süteményes villa.
egy hajléktalan bácsi meg leveszi este az óráját, hogy kényelmesebben a kezére hajthassa a fejét alvás közben a padon.

remélem, nem volt erős, hogy leribancoztam a fél asztalt, és vette a lapot mindenki, hajtom a tenyerembe az arcom reggel a földalattin.

tűzött át a nap a vas utca házai között, mikor útközben betettem a lottószelvényt a naptáram első lapja és a borító között tartott mariahilf-bild mellé, amit még innsbruckban vásároltam, egy olyan templomban, ahol ismét megszólalt az orgona, abban a (szent) pillanatban, ahogy beléptem.
mert egy éve mindig ez van, de legalábis az esetek gyanúsan nagy százalékában: ha városnézés közben belépek egy útbaeső templomba, akkor maximum egy-két lépés hangja után, míg az illető odalép az orgonához gyakorolni, vagy miután az épp akkor kezdődő hangverseny karmestere felemeli a kezét, azonnal felzeng valami zene. ez volt innsbruckban, frankfurtban, lipcsében. londonban kétszer is. belépek gyanútlanul templomokba, és felharsan a zene.
nem tudom, mi jöhet még, de nagyon kedvesnek találom ezt az egészet. elképzelem, ahogy az isten az enteren tartja az ujját, és lenyomja, mikor belépek a kapun.

this is a trusted home network.
a barátaim.

a világot a szeretet és a jóindulat viszi előre! és ezt most nem azért mondom, mert anyám nyugtatóját szedem.

pedig amíg leülök egy szaxofonozó lány mellé a városligetben, találok egy piacot egy ismeretlen kapualjban, gyerekmondókát szavalnak nekem fonológusok, mindig van fahéjas kalács sonkával, nem kéne, hogy bárhol honvágyam legyen.



lucinda williams - are you alright

hazafelé majdnem elütött egy tizenkilenc toitoi-vécét szállító teherautó. megmenekülés utáni rémületemben az első reakcióm nekem is csak az volt, mint ilyenkor bárki másnak: megszámoltam őket.

koffeinfüggőségem már olyan méreteket öltött, hogy tegnap egy civil pajzs feliratú pólós fiú kísért fel késő este az épület már lezárt részeire, ahol az egyetlen kávéautomata volt.

a kórházból haza már nem mentő vitte, és már a boltok is kinyitottak, így be tudott ugrani a kedvenc turkálójába.

http://www.lelkisegely.hu/kerdesek/nagyon_tetszik_egy_fiu_de_internet_explorert_hasznal_mit_tegyek

ezeket többnyire nem én gondolom.
én arra gondolok, hogy majd ha elmúlt ez a minden végtagomat bizarr módon összehúzó görcs, ha kapok levegőt és el tudok menni a telefonig, hogy majd azután meg kéne sütni azt a lekváros-mákos kalácsot.
ma este több, mint tíz méteren át futott mellettem egy sün.

keblemre ölelek, és akkor hogy: nem kellett volna. teljes mellszélességgel: nem kellett volna. mellbedobással: nem kellett volna. mellsimogatások: (lehet hogy) nem kellett volna. összeszoruló mellkas: nem kellett volna.



the national: start a war

- hát hogy érzi magát, mióta nem láttam, ági.
- minden végtelenül borzalmas.
- no!
- hát csak nem jövök üres kézzel!

a viszontlátás előtt gyűjtögetnem kellett magamban az aranyosságot.
mindenféle intim részletre kiterjedő magyarázat nélkül szeretném leszögezni, hogy hatalmas mennyiségű aranyosság van bennem.

a városnéző túra végén ittunk egy unikumot. hazafelé már a város nézett engem.

láttam nyolc embert egy hentespultot emelni.
felmarkolom magam a tenyerembe.

nehogy böfögjetek, nem akarom magam a munkahelyemen érezni, fakadt ki alie a kocsmában.

olyan jó dolgokat mondott nekem, mint amilyen kétszer reggelizni.

Találmány

Ugyanakkor történt, hogy Esti kitalálta a kettős sírást. Amikor erre rájött, annyira megörvendezett, hogy hetekig képtelen volt ríni, hiába állt ott készen az új metódus. Amelynek az a lényege, hogy oldalvást teszi rá a párnára a fejét, így értelmes alsó és felső szemről beszélni, és az ötlet abban áll, lényegében a gravitációban, hogy a felső szemből a könny átfolyik az alsó szembe. A konkrét megvalósítás igényel némi személyes ügyességet, mert nem elég a fejet fektetni, enyhén előre is kell lógatni, hogy az orrnyergen átforduljon a könnycsepp. Fia halála után így telt Esti élete.

(Esterházy Péter – Esti)

a barátság az, amikor nyaralás közben, a napon süttetve magad is lenyomozod facebookon a barátnőid plátói szerelmeit.

annyira jó philip glasst hallgatni mp3-lejátszón, egész nap úgy mászkálok hivatalos ügyekben, drogériákba, kocsmába is, mintha a zsebeiben kövekkel a folyó felé tartó virginia woolf lennék.

már megint ki vitt haza egy műanyagpoharat a gödörből?
utálok fiatal lenni.

tudod, mit segíts? kérdezett vissza enyhe kétségbeeséssel az alie. foglald le a gyerekeimet valamivel, mert szörnyűek, eddig tőlük nem tudtunk semmit sem csinálni. ekkor előjöttek a kislányok a szobából, illedelmesen megköszönték a túró rudit, amit hoztam nekik, bólogattak, hogy szeretik, és mosolyogva leültek a kis asztalukhoz, ahol csendben megették. utána betolták a kis székeiket, kidobták a papírt a kukába, és visszamentek a szobába csendben játszani.

akármilyen formában is, a firefox vágyai sem különböznek az én alapvető, emberi vágyaimtól.

Tartsuk a kapcsolatot
Kövessen Twitteren
Legyen rajongó a Facebookon
Olvassa blogunkat

nyugodt, lassú, meditatív csütörtök délután a nyelvtudományi intézetben. r.péter tudományos főmunkatárs elmeséli, hogyan támadták meg meztelencsigák huszonöt évvel ezelőtt.
hazafelé a metrón david hasselhoffal álmodom.

űrhajókról nézek videókat és csokifagyit eszem ágyban. hogyan lettem mandulaműtéten átesett hétéves kisfiú.

én itt életmentő munkát végzek.
(andi a maya presszó pultja mögül)

nyár budapesten! a világ legizgalmasabb, leggyönyörűbb idegösszeroppanásai!

lefekszem és hallgatok, és odaadom a bőröm a szélnek, a napnak, a hársfaillatnak, a délutánnak--
hogy a jónál egyre többre értékelem az érdekeset.
azt hiszem, ezért több bántás jár, és ez több bántással jár.

biztos másnak is végződik úgy a hosszúhétvégéje, hogy kirúzsozza magát otthon a tornázáshoz.

levelezőlista

KINEK KELL? verseskönyvek
KELLENE: zebrapintynek kalitka

megint a nightwish-os taxisofőr.

az esős, fülledt nyári nap, amikor a pszichológusom megkért, hogy rendezzem excel táblázatba a barátaimat.

he's the most positive state budget auditing consultant i've ever met. i mean, i made eye contact with him and it was like staring into the sun.
(parks and recreation)

dolgok, amiket sosem bocsátunk meg sorozatunkból: az L-nek, hogy nem énekelhettem szopóálarcban a lucia szülinapján, pedig az igazán felejthetetlen és kedves lett volna a maga módján.

...amikor a danit az húzta ki a pácból, hogy a brigi halott kutyájának a gtalk accountjába bejelentkezve sikerült felhívnia az amerikai bankjának az ügyfélszolgálatát.

tegnap este még egy füléből vérző, eszméletlen ismeretlent próbáltam simogatni, hogy minden rendben, most épp valami egyszerű angol mondókát próbálok írni a pillangókról a tanítványomnak az ebédszünetemben.
a nyújtandó dolgok és a hangulatok széles skáláját, az egész világot, többnyire örömmel, felölelem, mégis szívesebben lennék néha például tatu.

de a fonológia sistergő szenvedély, a fonológiatábor spanyolos gitárszóló, a fonológusok a tudományok matadorjai.

a tábor első tíz percéről vezettem jegyzőkönyvet, aztán elkapott engem is a hév:
19:00 közös cikkolvasás kezdődik
19:03 miről beszélsz?! hülyeséget beszélsz!
19:08 hülyeség, de elmondanám!
19:10 jólvan, baszom elmondani! (sört tölt)

hogy hétfő hajnalban török (ál?)rendőrökkel kellett érintkeznem, vasárnap estére pedig a magyar mentőket kihívnom, egyfajta vidám, színes keretbe foglalja a hetem, és példázza, miért is nem akarok soha többé az utcára menni.

fenyőerdő-illat, a reggeli kávé mellé viszki.
feljön nekem a nap.


patty griffin - rowing song

az űrrepülőgép-kilövés csodálatos és felzaklató volt.
az űrhajósok kajával dobálják egymást és nem szégyellnek pátosszal teli beszédeket mondani a küldetés szerelési munkálatai közben. a hajas cady fuvolát is vitt magával.
a pápával való videóhívás után a hajas cady adott egy puszit az anyukáját gyászoló paolonak, majd ellebegtek fehér zokniban.

gyakran elfog a rettegés, hogy kiderül majd, hogy nekem is van olyan ismerősöm, aki a jegyeket, bérleteket kérem poénnal lépne oda hozzám, ha találkoznánk a metrón.