randizni velem:
- alig vártam, hogy lássalak.
- ...
- te meg az étlapot, tudom.

a legjobb bulik azok, ahol a házigazda anyukája elmeséli, hogy látott ufót.

soha többé nem leszel nyugodt. reggel meghallgatod a h-moll misét még az ágyban, aztán fel kell kelni.

két napba telt mire rájöttem, mi volt annyira furcsa azon a zord tekintetű férfin a négyeshatoson: a kezében a plüssmacija.​

elmentem a pszichológusomhoz, h meséljek neki a kezdődő hipochondriámról.
a beszélgetés előtt még csöndben megkérdezte, h mindig is ott volt-e az kis anyajegy az arcomon, v most alakult ki.

hétfő reggel fél8, megyek edzésre, és a terem mellett lakó, nyugdíjaskorú ex-melegpornós kijön a cöf-zászlócskákkal díszített ajtaján, és az echo tévéjét is túlordítva, éneklő hangon beszól.
budapesten újra forró az aszfalt.

a féllábú koldus mellé leguggol egy turista, megkér egy arra járó egyetemistát, h tolmácsoljon, és elmond egy imát érte angolul. astoria aluljáró. nyár van.

a kubiszyn viktor csinált közös szelfit esterházy péterrel, most nem nagyon találom a helyem, kicsit olyan, mintha elvitték volna a lottófőnyereményt.

a 15-ös busz dudálva megállt. a thai étterem egyik székét elfújta a nagy szél, és ott hevert az utca közepén. nem volt sehol senki, így elsétáltam a busz előtt, fogtam, és odatettem a széket a teraszra a többi mellé. nem is tudtam, h angyalok is vannak itt, hajolt ki az ablakon a buszsofőr, viharkor jövünk elő, mondtam én. nem jössz egy kört? kérdezte a buszsofőr. aztán hazaviszlek.
de én csak tovább sétáltam a teszkóba mannáért a fehér ruhámban. már bezártak, de engem még beengedtek.

életem
- figyelj, attól az embertől engem lehet h meg kell menteni, nagyon akar udvarolni, ne hagyj vele egyedül, lécci!
- ő az? jaj, ő egy igazi őrült, tényleg az, vigyázz!

nagyon kérlek, ne ébresszétek fel a bennem szunnyadó vadfeministát, mert nagyon morcosan ébred.

minden alkalommal, amikor elfelejtem kiposztolni egy szellemes gondolatomat, vhol megölnek egy kiscicát.

lapos szeméremdomb grabovoj számsorát tudja vki?

délután érkezik a jó hír: lesz egy továbbképzés ami nagyon érdekel, és még pogácsa is lesz!

már majdnem hittem a világban, de akkor előbújtak az emberek akiket a fradi-sas ügye komolyan felizgat.

sokat káromkodtam ma munka közben. most madárcsicsergést hallgatunk.

a bölcsészlány vallomása
néha, amikor nem épp mácsai pálra gondolok, van, hogy csak állok a tükör előtt, és nézem a befeszített bicepszemet.

befolyásolja-e vajon az emberi kapcsolataimat, és ha igen, milyen irányba, hogy a csengőhangomnak macskanyávogást állítottam be?

a 29. születésnapomra olyan hirtelenséggel és forrón ölelt a keblére az egész világ, h még mindig nem tértem magamhoz.
egyszerűen most jön az a fejezet, amikor hirtelen minden jóra fordul, és amikor hónapok, évek szorongató dolgait hagyhatom magam mögött. amikor több lesz mindenből amiből többet szeretnék, kevesebb mindenből amiből kevesebbet, minden más pedig pont jó. amikor mindenki egészséges, de legalábbis tünetmentes. amikor kiderül, h nem hiába, és nem rosszul csinálom.
amikor sok-sok gyümölcsfagyi.
és megvan az év első 10 kilométeres futása.

a kiselefánt kedvence teát iszom szombat délután az orvos barátnőimmel, és ők a rokonaik övsömöréről mutogatnak fotókat. PARTY HARD.

egyszer megfogta a kezemet, mára magasrangú fideszes lett belőle.
csak bajt hozok rátok, fiúk! =(((

azok nem ráncok! csak le van fogyva a homlokod.

a költözködéseim közepette éltem én már alternatív univerzumokban is.
másfél évvel ezelőtt hazamentem egy vasárnap este, és a nappaliban egy jóképű hatvanas férfi ült a fotelban a vadászpuskája és a kutyája mellett, teniszt nézett, és úgy köszöntött: kezicsókolom.

30 years later. very best case scenario.

túl merész magassarkú: nincs mit tenni, egész nap úgy teszek majd, mint aki nem siet.

berúgni a kertkaput: western budán.

amikor elalszom a reggeli aerobik óra végén, hasprés közben.

szombat este szünetet tartunk és vacsorázunk a kollégáimmal munka közben, és mindenki morcoskodása és zsörtölődése közben rádöbbenek, h ezek tök olyanok, mint a családi veszekedések.
aztán amikor eszembe jut, hogy januárban a teljes állásom mellett még kilencven órát töltöttem a másodállásomban, akkor rádöbbenek, hogy a kollégáim közt folyó morcoskodások tényleg az én családi veszekedéseim.

hosszú az út a csúcsra, és közben mindenféle pótlóbuszokra kell szállni.

attól, h sia mostanában úgy lép fel, h beáll egy sarokba arccal a falnak, hát én attól odavagyok.

igazán érzem a szeretetet, mikor az egyik irodában kiderül, h a kollégáim kifejezetten ma készültek a tegnap esedékes névnapomra, és ajándékképpen stílusosan egy lejárt doboz bonbonnal kedveskednek.

a magyar kultúra napja. az ünnepségre kiskocsin tolják kölcsey ferenc szerényen szomorkodó bronz fejét.

a legjellemzőbb, h az irodai asztalomon a papírhalom alján egy kiállításmegnyitó szövegének a félkész angol fordítása van, és a lap hátulján egy sor a kézírásommal: nincs kedved megfelezni egy sztrapacskát?

oda megyek haza a buliból, ahol készítenek nekem desszertet, meg vödröt az ágy mellé.

élj úgy, h ha lepereg előtted életed filmje, legyen benne elég ugrálókötelezés!
(coelho)

én nem azért vagyok kialvatlan, mert későig maradok a kocsmában, hanem azért maradok későig a kocsmában, mert már ott elalszom, a barátaim vállára dőlve.
a helyzet kétségbeejtőbb, mint gondolnánk.

a visszaolvasás alapján három éve januárban fiúkról leveleztünk akik nem hagyták h törődjünk velük, és kiderült, h akkor iratkoztam fel a lidl hírlevelére is.

klimaxos viccek a gazdasági osztályon - neeeee, neeeee!

- ami most történik velem, az teljesen olyan, hogy azt hittem, hogy csak a filmekben van…
- pornó?

anyukám átállítja a tévé képarányát, mert pofátlanul vékonyak benne a nők.

az ideális férfi nem virágot hoz a randira, hanem pörköltet.

na figyelj. kis kikötözés, medve jelmezben, és soha nem hagysz el...?!

már tudod, h produktív meeting lesz, mikor egy kolléga forró kávéval önti fel a neszkávéját.

vannak az időszakok, amikor minden nap sütök vmit és takaros háziasszonyos dobozokban csomagolom a fél világnak, meg van pl a mai nap. amikor áthívom az L-t vasárnap délre, és nem készülök el addigra se a takarítással, se a süteménnyel. az ebédet ő hozza.
nem volt jobb ötletem, figyelemelterelésképp bekapcsoltam neki a sportot, és elővettem a hideg sört.

nem akarok én mindennek a középpontjában lenni, jól elvagyok itt a kiborulás szélén.

tegnap az egyik munkahelyemen egy kicsi lépéssel előléptettek,
ma a másikon azt írta nekem vki: you're terrific to work with!
én a gép előtt

átszinkronizáltam a menstruációs naptáramat az új telefonomba. mostmár egyek vagyunk. további termékenysegi információk a beállítások menüben.

ülünk csendben a húsz perce várakozó tömött vonatpótló buszon, minden késik. egyszer csak egy hang megszólal, és azt mondja: orbán viktor.

én hirtelen azt hittem, fel kell állni.

ma megtudtam, h léteznek gonosz katicabogarak
mostmár nem szeretnék felnőtt lenni.

boruljatok rám, angyalföld fényes dzsoggingjai!

Nádas Péter: Nyár

Vastag ködfelhő keresztülszakítása.
A győzelem diadalmas alakzatában szállnak az évfordulós repülőgépek.
A parkban galambok tipegnek.
Már csaknem kitombolta magát a nyár, amikor közlik, hogy többé már nem lesz igazi nyár.
Az időjósok szerint jégkorszak következik.
Az előregyártott elemekből készült házakban nincs kéménylyuk.
Nem tudom, mivégre telnek ezek az órák.
Még a múlt gyümölcsébe sem haraptam, mert féltem a férgektől, s ezért még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy én bizony már láttam férgeket.
Nem.
Férgeket sem láttam.
A homályos üvegek eltakarják az arcom.
Állandóan figyelem.
Ám figyelmem éppen úgy gyümölcstelen, mint az ágyékom.
Van időm.
Elképzelhetem ugyanezt zöldben.
Elképzelhetem, mintha ez a vegetáció, aminek középpontja most én vagyok, elképzelhetem, mintha nem körülöttem forogna.
Egy újszülött sérthető testét képzelhetem a közepébe.
Elképzelem, amint a szélre szorulva figyelem ugyanazt, amit most máshonnan figyelek.
Nem a tárgy, csak a nézőpont változna meg.
De a nézőpont megváltoztatná a tárgyat is. És ez a lény jelentené azt a sérthetetlen folyamatosságot, amiért most a saját múltamba kell visszamennem.
De a múltat is lezártam.
Nem akar jövővé válni a jelen.
De aludni jó.
Jaj, nagyon szeretek aludni.
A fal felé fordulva.
Álmok egy nyári délutánon!
Csorranjon eltátott szájon a nyál!
De nem lehet aludni se mindig.
Az idegpályák egy idő után nem kényszeríthetők alvásra.
Pedig még ez a félálomnak sem nevezhető próbálkozás is jó.Mégsem fordulhatok mindig a magam képeibe.
Végül is abban vagyok kénytelen folytatódni, aminek legszívesebben teljesen hátat fordítanék.
Ezt nevezik az élet gyakorlatának.
Pedig többször elképzeltem már olyan napokat, amikor reggeltől estig és estétől reggelig aludnék.
És az életem így telne el.

---
​​​a kora reggeli fényekben utazunk, csak mi vagyunk az autópályán a ködös mezők közt, meg a bramsz. d-dúr hegedűverseny.



olafur arnalds - haust