2008. január 31., csütörtök

- emlékeztek, mikor biliárdoztunk brno-ban...
- amikor a templomban vagy mikor a sztriptízbárban?

még mindig rá tudok csodálkozni az emlékeim gyönyörűségére.

2008. január 28., hétfő

2008. január 27., vasárnap

emlékszel, nagyi, a kedvenced volt, mert olyan jóvágású fiatalember, hát, talán más is kell a politikához, de én is csak ennyit értek hozzá. azért még vitatkoztunk rajta sokszor, mert szerintem nem volt se jóvágású, se fiatal, dehát én nem is voltam 72 éves (71, bocs).

2008. január 25., péntek

ma régi fotókat nézegettem, amelyeken a kövérek még vékonyak voltak, a vékonyak kövérek (ebből kevesebb van), a hülyék normálisak voltak,
a normálisak hülyék (ebből kevesebb van), a
holtak élők voltak, az élők holtak (ebből kevesebb van). lehet h le kellett volna vonnom vmi tanulságot.
bocs srácok, a szerotonin, bocs srácok.

2008. január 23., szerda

LENIN UTCA
(r.)

Az iskolával szembeni vályogházban Andi, a 16 éves roma lány zenére vetkőzik Viktor bácsinak, pénzért. Andi leszbikus és egyszer visszament az általánosba, mert szerelmes volt a tanárnőbe, és a szilvafőző versenyen azt üzente neki, hogy amióta levágatta a haját, még szerelmesebb.

Nem mondja be a tévé, hogy a tanító néni elment másoddiplomás-képzésre Gyarmatra, hogy gyógypedagógiai osztályt indíthasson, pedig van elég problémája otthon is, mert most vettek traktort a megtakarított pénzükből és belefogtak a mezőgazdaságba, de aszály volt az idén.

És nekik két gyerekük van.

De olyan is van, ahol nyolc.

Mert ötezer forint a spirál, és egy gyerek után havonta 5.100 Ft jár.

hajósi szabó csilla filmjei, fotói, írásai

2008. január 22., kedd

ágnes, most mondatokat fogok mondani, maga pedig egészítse ki őket:
"olyan nekem a tejszínhabos málna, mint ..."

2008. január 20., vasárnap

randa állat a muréna, de dév, a búvár, ad neki enni halat, és gyönyörködik benne, ahogy csócsálja.
a szőnyegcápa még a murénánál is randább állat, de dév elkapja a farkánál(?) és szeretettel simogatja. azt mondja, barátságos. a rája nemhogy randa, de mindkettőnél veszélyesebb is, de dév pancsol vele a sekély vízben, csóválja a mérgező farkát (a rája) miközben barátságosan paskolják és simogatják (a dév). dév, a búvár, 50es, deres halántékú, napbarnított, kisportolt testét számtalan búváröltözékben és anélkül láthatjuk a 30 perc alatt, amint végigsimogatja a tenger veszélyes, de barátságos élővilágát. a tengeri sün sárga petéit mondjuk kiköpte, de ennyit egy macsó is megengedhet magának.
engem dév lenyűgöző személyiségétől eltekintve az nyugtalanít, h miért hiszik azt az emberek, h minden élőlényt meg kell simogatni. kutya, macska, zsiráf, az oké, de honnan veszik, h, példának okáért, az ajakoshal ugyanúgy odavan a hátvakarásért, mint ők.

ha vki tud vmit az ajakoshalak simogatásának pszichológiájáról (bár ezt még el tudom képzelni), vmint arról, h vizsgálták-e valaha, h az állatok mennyire élvezik ezt, írjon emailt.

2008. január 18., péntek

3 órát aludtam csak, mer az újabb nyelvészprojektet tervezgettük. most épp a noam chomsky és morris halle által írt the sound pattern of english című nagyhatásű mű születésének 40. évfordulóját kívánjuk megünnepelni, és ennek alighanem a legmegfelelőbb módja lesz az, ha norvég és magyar fonológusok együtt építenek homokvárat és strandröplabdáznak a balaton partján, norvég állami pénzen.
a szervezési feladatok fiúk által történt kiosztása szerint én főzni fogok és vetkőzni. nem háborgok, kellenek a visszajelzések, h közelebb jussak belső identitásomhoz, reálisabb legyen az önképem, és annak fényében mérlegelhessem a jövőm. egyetemre azér még mindig járok.

2008. január 17., csütörtök

mit mond az az emberről, ha nyomtatópatront talál a fehérneműs fiókban.
visszasírom a gyógyteát.

2008. január 16., szerda

a gyógytea visszasír.

2008. január 15., kedd

belesírok a gyógyteámba. mezei menta, szennyezett patak mellől, de ajándék volt.


angus & julia stone - silver coin
te vagy az én hősöm. meghívlak egy sörre.

2008. január 13., vasárnap

minden nap x percet kell egyedül sétálnom ahhoz, h ne kattanjak be. (szükséges, nem elégséges feltétel). már majdnem úgy ismerem a lakótelepet, ahol 4 éve lakom, mint a tenyeremet; nem tudom, lehet h jobban kéne, de minek. ma találtam egy új coopot, ez azért kicsit rosszulesett. redbullt mentem venni, és csokit. fogyókúrára nincs keret.

nem akarok mondani semmit.
xy oldal azt írja
ebben a blogban csak betépett felhasználók kommentezhetnek.

el kellett olvasnom néhányszor, mire.
a kommentek alapján mondjuk simán el tudtam képzelni.
vannak dolgok, amiket egy pms-es énekesnővel nem lehet megtenni, mondta.

2008. január 11., péntek

azt hiszem, elmondhatom, h némi megkésettség jellemzi a családomat, ugyanakkor stílusunk is van, amit el kell ismerni.
ez akkor jutott eszembe, mikor december 27.én megírtuk a rokonoknak a karácsonyi képeslapokat szeretettel gondoltunk rátok karácsony estéjén szöveggel, majd az anyukám a kezembe nyomta mind a 9et, és adott hozzájuk húsvéti bélyeget, h adjam fel őket.

majdnem érdekes vagyok egy kicsit.
egyébként vannak dolgok, amelyek úgy érzem, h intelligenciától függetlenül, az emberek számára mindig is ködösek és misztikusak maradnak, és igazi természetükhöz vhogy nehéz közelférkőzni. megfigyeléseim szerint ilyen megragadhatatlan pl a budapestiek egy részének számára a vidékiség. a barátaim azt, h én 18éves koromig miskolcon éltem, egészen furcsa képekben képzelik el, példázza ezt talán, h tegnap a kocsmában, miközben én kiskanállal ettem a citromot, hosszú perceket töltöttek azzal, h e szokás eredetét rekonstruálják. le is fordították végül franciára a kedves nevelőnőm, most nem foglalkozhatok a citromevés etikettjével, mert megyek a bányába mondatot, amely bennem emlékeket kellett volna h ébresszen a gyerekkorommal kapcsolatban, hiszen vidéken mindenki bányász, de én mégis ott ültem velük a pótkulcsban, tehát a családom valószínűleg nagy erőket alkalmazott (i.e. francia nevelőnő) h én ki tudjak törni onnan.
v mikor a tivadarral (i. kerület) befizettünk egy társas útra a xvii. kerületbe, és mikor leszálltunk a 67es buszról a végállomáson, megkérdezte, elmesélheti-e az elméletét, mely szerint a külső kerületekben lakók anatómiailag különböznek a belső kerületekben lakóktól. mondtam, h inkább a vidékiekről mesélje el az elméleteit, mire azt válaszolta, h olyan, h vidék, nincs is. azt csak akkor építik fel, mikor ő odamegy.
ma beszélgettem kicsit a danival, megosztottam vele röviden 1-2 gondolatomat a jövőmet illetően.
azt mondta, inkább menjünk és zárkózzunk be egy szobába amit teleeresztünk szén-monoxiddal.

2008. január 9., szerda

vajon mennyi az esélye h ugyanabban a lakásban, ugyanazon az éjszakán, ketten is kukorelly endrével álmodnak?
hülye kis kékharisnyák vagyunk.
"Aztán egy idő után rövidebbek
lettek az évszakok, arra gondoltam,
biztos apa keze lehet ebben is,
úgy tépkedte a fűcsomókat egész
nyáron át, mintha ezzel űzné a nyarat,
később sóval szórta fel az udvart,
azt mondta rá, hogy hó."

deres kornélia: bevitte magával (r.)
hát vele lakom pl. olvassátok.
már napok óta nagyon kedves hozzám, gondoltam belinkelem má, ne kelljen tovább erőlködnie.

2008. január 8., kedd

<monologikus, szomorú post>
tegnap megtanultam egy fejezetet egy könyvből amit még nem olvastam, majd ma megtanítottam azt.
szörköloflájf.
a nap folyamán a lakásba magát befészkelő barokk irodalom, a német szociolingvisztika tudománya, valamint a chaha nyelvben történő palatalizáció jelensége kiváló táptalaja és közvetett okai lehettek annak, h a lakóközösséget sikerült feldobnom azzal, h az új pulóveremre rávett új melltartómban ugrándoztam.
legyengültek vagyunk és védtelenek az élet meglepetéseire.

2008. január 7., hétfő

- hát ez nem így van. az élet az egy összetett jelenség.
- de nem úgy van összetéve ahogy te gondolod.


vizsgaidőszak, a legfilozofikusabb énünk. lili csak forgatja a szemeit, és szankciókat helyez kilátásba arra az esetre, ha még egyszer úgy kezdenék mondatot egy mély sóhaj után, h az élet...

2008. január 5., szombat

Nem tanítottak meg elmozdulni, a fényből
át a sötétbe, és vissza. Hogy növesszek
zsigerekből és csontokból ketrecet,
és vigyázzak rá nagyon, mert az
én vagyok, mondták azok, akik nem
tanítottak meg elmozdulni, a fényből át
a sötétbe, és vissza.

Hátam mögött zúgnak a folyóparti fák,
zsibongást hallani még, madarat, embert,
bogarat egyszerre, meg az elinduló,
az elmenő és leálló gépeket.

Az asztalon három mobiltelefon és egy
ébresztőóra. Mind a négy más időt mutat.

Mit lehetne kitalálni még, hogy ne csak
a mozdulatlanságra gondoljak folyton.
A két háztető közötti égen ahogy megjelennek,
átvonulnak és eltűnnek a különböző színű
felhők, megjelennek, átvonulnak és eltűnnek,
ezt a három szót ismételgetem magamban,
és csak egy idő után veszem észre, hogy
hangosan mondom, az ébresztőóra ketyegésének
ritmusára, alig tudom abbahagyni,
és nem is szívesen hagyom abba.

Megfigyelni az alkonyt, aztán figyelni
az éjszakát. És várni azokra, akik majd
számon kérik azt, amire nem tanítottak meg,
hallgatni a hullámzást, a hullámzás ahogy
döngeti a stéget, a vasrudak és a csavarok
nyikorgása néha olyan, mintha zene lenne,

két akkord, míg a hullámzás kitart,
két halkuló akkord a sötét áramlásban.

(Győrffy Ákos: Míg a hullámzás kitart)
szerdán írásbeli vizsgán fogok felügyelni, és ezzel végre eljön az alkalom h kiéljem az otthon (tudattalanul - pedagógus szülők) és az egyetemen (tudatosan - tanárképzés) rámragadt szadista hajlamokat. kérdésemre, miszerint vigyek-e pálcát, azt a választ kaptam, h persze, csizma, ostor, bőrdzseki.
hát rám lehet számítani. talpig feketébe fogok öltözni és mindenkit magázni fogok. szigorúan összeszorított számat csak azér nyitom majd ki néha, h olyanokat mondjak, h mindent tegyenek el az asztalról az indexen és egy tollon kívül, meg h 30 percük van még hátra. meg h a vizsgáját beadónak odasziszegjem, h remélem ráírta a nevét.

2008. január 4., péntek

én: lili, és idén még egy újabb problémával kell megküzdenünk!
lili: mi az?
[tejszínhabfújás hangja hallatszik]

2008. január 3., csütörtök

kori: jaj, új virág! mi a neve?
lili: nincs neve még.
én: vigyázz, mer ha nevet adsz neki akkor kötődni fogsz!
lili: én anélkül is kötődöm.
én: akkor meg mér nem adsz neki nevet?
néhányat akik jönnének nem akarok h jöjjenek
néhányan akikhez mennék nem akarják h menjek


over the rhine - everyman's daughter

2008. január 2., szerda

jaj de kár h felnőttem, küldhetnék neki emailt véletlenül, mintha másnak szántam volna, utána még egyet, h bocs, félreklikk, és eszébe jutnék, igazán kár h felnőttem.
a tivadarral egyre csak nő a repertoárunk. tegnap is már 3mal több számot jáccottunk, amelyek közül egy továbbra is a szerelemről szól, a második a vetélésről, a harmadik pedig a szeresd a testem bébi a baby sisterstől.
azt hiszem, egyre nagyobb dramaturgiai érzékre lesz szükség a setlist összeállításához.

2008. január 1., kedd

újév első délelőttjén, még mielőtt továbbindult volna a villamos, a vezető kinyitotta a fülke ajtaját, hátrafutott egy nyitott szájjal alvó fiúhoz, és rázni kezdte, h hé, ébredj, itt vagyunk, városház tér, ébredj fel, városház tér, ne gyere már még egy kört. a fiú becsukta a száját és aludt tovább.
kati nénit évtizedek óta lendület viszi pedagógusi pályán, alsó tagozatban minden pénteken vitt minket kirándulni, pontgyűjtőversenyeket talált ki, bábokat dugott el az erdőben h mi megtaláljuk őket, hercegnőkké és hercegekké avatta a napköziseket, ha mérges volt, belerúgott a padba, de erre nagyon ritkán került sor.
kati néni ma odaült mellém a vonaton, és azt mondta na, ágika, csak az ne, csak tanár ne legyél.