istenem, milyen büszke voltam magamra hatévesen, hogy a vécében lógó falinaptárról megtanultam németül a napok neveit: mo, di, mi, do, fr, sa, so.

mosolygós kékszemű német férfi légiutaskísérők, ó ti!

épp indulni kell ki az esőbe.
egyre boldogtalanabb vagyok mindenben amit emberek, mozgás, alkohol nélkül kell csinálni. és egyre boldogabb mindenben amit velük. mindenhova odabújni, mindenbe belefúrni a fejem. (mindent szétszaggatni a fogaimmal.)
indulni kell ki az esőbe.
















http://neonspot.blogspot.hu/2010/07/blog-post_6300.html

the color of your totally sexy denim may transfer onto other garments and upholstery.
épp megerősítésre vágytam, mikor megtaláltam a cédulát.

a szőkített kárpátaljai énekesnő belesuttogta a mikrofonba, hogy szeretlek tisza!

harmonikázik egy ősz, hosszú hajú pasi, és gitározik egy másik, ez nagyon ígéretes. egyedül ülök egy tizenötfős asztalnál. én is ígéretes vagyok.

ma este olyan volt miskolcról budapestre utazni vonattal, hogy biztos voltam benne, hogy a keletiben várni fog minket az orvos- és pszichológuscsoport, a tűzoltók, híradó-stábok, és a zokogó hozzátartozók - mint rendesen: azok, akik a katasztrófatúlélők biztonságba helyezésénél közre szoktak működni.

a marcival való skóciai kirándulásaink tapasztalatai alapján óva intenék mindenkit attól, hogy tipográfiabuzi nyelvészekkel menjen temetőbe. figyelmeztetésem különösen azoknak lehet érthetetlen, akiket nem zavar, hogy a sírköveken egyenetlenek a sorközök, nevetséges a kerning, és furcsa a szintaxis.
ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a tipográfus, buzi, nyelvész szavak minden értelemszerű ismétléses variációjával (esetleg deriváltjával) más terepeken rendszerint sokkal kellemesebb időtöltésben lehet részünk.

én a bükkben nőttem fel, talán ezért érzek időnként késztetést arra, hogy patakok mentén, keskeny, oldalra lejtős ösvények vizes kis szikláin biciklizzek. de a lényeg a nyelvészet. hogy a jávorkút felé vezető úton jó lenne mindig már előre emlékezni rá: az alsóhámor, valamint az utána következő felsőhámor településnevek kurvára nem szemantikailag elhomályosult összetételek.

szívdöglesztőek a fonológusok! tavasz ősz van, gyönyörűek a fények! elvisznek a barátaim operákra, kocsmákba, meg a sprinkler gépházba!

hát hogy ne aludjak el minden reggel, mikor az ágyneműmet második bőrömnek érzem, és átfordulva egyik oldalamról a másikra olyanokat gondolok, hogy most milyen pont nagyon finom szöget zár be a nyakam a testemmel.

múlt péntek este még egy evolúciós nyelvészet kutatócsoporttal ittam edinburghban, akik azt tervezgették hosszan, hogyan ölik majd meg a pápát. de nem rossz emberek ők. mert az evolúciós nyelvészet kutatócsoportban mindenki impresszíven sok csimpánzos kísérletet ismer, és éjfél után mély érdeklődéssel hallgatja zaklatott hangvételű, kompakt kiselőadásomat a cv-fonológiáról, melyet pont ilyen alkalmakra tartogatok.
azt hiszem, ez az én szerény fegyverem a világban a békesség fenntartásáért.

engem itt senki nem ért meg! még jó, hogy nem is tudom, mi történik.

nálunk a gyógyszeres fiókban szokott lenni a csoki.

nem hiszem, hogy van megfelelő testhelyzet, ha az ember egyszerre akar ugrásra készen állni, és elviselni azt, hogy hiába áll ugrásra készen.

bezzeg engem igen, bezzeg mást nem, bezzeg mást igen, bezzeg engem nem, bezzeg bezzeg, engem, mást, bezzeg, igen, nem, bezzeg.

illat, illat, illat. nyakba csók. a fehérbor tesz fegyelmezetlenné.

amikor hármast kaptam, merengett el a judit a leevett éttermi abrosz fölött. olyankor mentem tapolcán a bem apó utcában, és elképzeltem az univerzumot.

azt hiszem, biciklis közlekedésben is szerencsés, békés karriert mondhatok magaménak, hiszen tegnap történt először, hogy az anyámpicsáját emlegették a forgalomban az enyém helyett.

a központozásban különböző szokásokkal rendelkező baráti társaságokkal együtt viszont nagyon nehéz!!?!??!?%?%

minden nap előkerül valaki, aki áll felettem, és az epizodikus altatófüggőségeit magyarázza.
én nyugodtan alszom, és egyre szebbeket álmodom. a bal mellemmel, meg cseh férfiakkal is.
a cseh férfi azon kesergett bánatos, tangóharmonikás, cseh bluest énekelve, hogy a lelke kocka alakú. hogy az ő lelkének élei vannak és sarkai, nem lehet rendesen megsimogatni. édes istenem. kocka alakú.

ave maria tornacipőben.

mondtam a szüleimnek, hogy ha már úgyis a környéken járnak, nézzenek be nyugodtan a munkahelyemre.
varázslatos időutazás vette kezdetét; én (ágika, egybé), zavartan mosolygok és hintázok a széken, a főnököm agyondicséri a(z órai) munkámat, a szüleim pedig elmesélik a kávét kevergetve, hogy  milyen sokat és ügyesen biciklizek.

kamaszkori költőidolom ma a gödörnél elhaladtában a hátamnak rúgott véletlenül egy üres műanyagpoharat.

én egy érdeklődő, nyitott lány vagyok, líra, epika, dráma, kutyafüle, de újra és újra rá kell ébredjek, hogy kortárs irodalmi ismeretségeim nagy része úgy köttetik, hogy programmagazinokból kitépkedett cetliket dugdosunk egymás szájába romkocsmákban.

és amikor nagyon kedves voltam hozzá, még akkor se volt bunkó!
ha valaki, hát én értek az örömhöz.

bevezetés: nálad hogyhogy megmarad a bazsalikom?
tárgyalás: motivációs farmer.
befejezés: és a férjeddel mi van? még mindig alkoholista?

a barátnőimmel csakis viszkit iszunk.

szólj hozzám, bújj hozzám, háp, háp, háp, háp.

szólj hozzám, bújj hozzám, hüpp, hüpp, hüpp, hüpp.

szólj hozzám, bújj hozzám, hopp, hopp, hopp, hopp.
a felszólítások és a fiúk nem működnek!

szokásos nyáresti keddi bulik, zuhogó esőben ülök szabadtéren, a barátaim egy vérrel lecsöpögtetett sportszeletet-darabkát mérnek vércukorszintmérővel.

olyan erős, konkrét vágyaim vannak, hogy nekem már minden csalódás.

köszönöm, hogy a lábaimmal álmodtál.

szokásos nyáresti hétfői bulik, gumikesztyűben internetezek, a barátaim szívószállal szürcsölik fel egy fél marha vérét.

nekem többnyire számonkérhetetlen dolgok fájnak. mekkora szopás.

mindenkinél van egy határ. én mélységesen lenézem azokat, akik az asztalra töltik le a fájljaikat.

nem a sötéttől, hanem amit nem lehet tőle látni. nem a széltől és esőtől, hanem amit nem lehet tőlük hallani.

patty griffin - cold as it gets

egy héttel a tanárszakos államvizsga előtt kellemetlen kis állatkáknak nevezni egy tanulócsoportot a témavezetőd előtt.
én a tűzzel játszom!

visszatérő álmom: férfiak szendvicset adnak nekem.

ágnesnek három phd-je van: szeretetből, fonológusokból, és főzésből. mégis inkább gogotáncosnő lett.
(barátaim szemével a jövőm, stb.)

cukor van a fülem mögött.

ültem ma délután a luciánál, ölemben a gyerekével, és ott volt a rendszergazda is, aki ügyfelekkel telefonált, olyan módon, hogy most rettentő kemény voltam, most vérgeci voltam, a hazudós kurva anyátokat!, tette le mindig a telefont, és úgy tűnik, nem zavarta, hogy minden híváshoz én szolgáltattam a háttérzajt, miszerint mucika, drága, dehát most miért kell kiköpni ezt a finom virslit.

beleéltem és feléltem magam.

kétezer méter leúszása négy-öt idegen emberrel közös pályán egyetlen dolgot hoz elő belőlem, mégpedig az érzést, hogy túl jó vagyok erre a világra.

semmi ok az aggodalomra! a pszichológusom szerint különleges ember vagyok!

amíg ezt írtam, mélyen, szeretettel átéltem, hogy a sátánlányom vagy... neked nincs sátánapa komplexusod?
sokszor, sokféleképpen érzem pótolhatatlannak internetes ismeretségeimet.

és ennek az iskolának, bazmeg, pedagógiai programja sincs! konkrétan nem létezik ilyen dokumentum!
ha pedagógusok kocsmáznak hétfő este, na az nagyon el tud durvulni.

érezgetek itt össze-vissza.

mit mondhat az, akinek a világ állásával és az esetleges ellenkező állásával kapcsolatban sincs kifogása. sétáltunk a balatonparton kedves fonológusokkal, ettem csendben a jégkrémemet, körülöttem meg azt mondogatták, de ott a g-ből nem lesz k. szóval én nagyon szerencsés vagyok, mert akkor is elégedett lettem volna a világgal, ha azt mondják, h k lesz abból a g-ből.

otost kaptam az allamvizsgan, maris a turiszt bufebe tartok, mondjuk az eletem az remelhetoleg nem.