január elsején nyelvészpartival indítjuk az évet, rgabor szervezésében. gyorsan fel is soroltam neki, hogy mivel szeretnék hozzájárulni majd a jó hangulathoz, mert szeretnék nagyon. a vége az lett, hogy szétküldte a meghívókat, és rám külön kitért az emailben. ez került a végére:
u.i.: a helyszínen a rendezvény ideje alatt ági süt, főz, énekel és anyáskodik.

szénhidrát, cukor, bulvár, álom.

miután befejeztük a karácsonyi vacsorát, és vele együtt az apukánk humorán való gúnyolódást, a monopoly-tábla felett üvöltöttük egymásnak minden dobásnál a húgommal, hogy menj a picsába. végül szétlőttük egymást a számítógépes játékban. idill.

boldog karácsonyt kívánok,


a magam módján:

(john rutter - requiem aeternam)

ez a zene és videó lenyűgöz.
és hazahoznám herbert von karajant. mármint nem azt a herbertet, aki már csúnyává lett és megöregedett (pláne, hogy meghalt), hanem a sármos, 60 éves herbertet.
(ha már karmestereknél tartunk, szeretném elmondani, hogy semmilyen feltételem nincs viszont christian grubéval kapcsolatban.)

hoppá. belőlem van válogatás a főoldalon, hát hová tart ez a világ.
hihi.

idén asszem versenyt hirdetek, és azzal az ismerősömmel, aki 24.én a legbárgyúbb karácsonyi versikét küldi el smsben, örökre megszakítom a kapcsolatot.

- na és felfedeztek már?
- ???
- hol énekelsz mostanában?
- ja... hát pl. jövő héten éneklek egy szülinapi partin.
- és akkor fognak majd felfedezni?
- lehet... sok pszichiáter lesz ott.


majd ennek a mániákus ismerősömnek is elmesélhetem, hogy zenéltünk az isoldének és a brightnak a szülinapjukon, és az L. kisért gitáron, és úgy nézett ki, hogy örültek. a bright mintha kicsit el is érzékenyült volna, csak abból gondolom, hogy a már rég elveszettnek hitt gyökereit emlegette, azt mondta, arra gondolt közben, hogy 4-5 blogbejegyzést is írna az eseményről, szépen megszerkesztve, linkekkel tele. ennél nem is mondhatott volna szebbet.

és az isolde mindent megtett, hogy tevékenységünket facilitálja, mert bár mi várni akartunk a kis műsorunkkal, míg a társaság egy kicsit több alkoholt iszik, azt mondta bátorítóan, hogy kezdjük csak el nyugodtan azonnal. ő már úgyis előre kigondolta, mit fog írni róla a blogjában.

kori: jaj, nagyon csúnya vagyok!
én: hülye vagy.
kori: ... még az is!

1. karácsonyi ajándékokat kellett vennem.
2. útbaesett a kreatív bolt, így eldöntöttem, hogy idén kreatívan fogok ajándékozni.
3. nagyon jól néztek ki a nemezelt kis izék.
4. nem tudom, hogy kell nemezelni, és nem volt ott a google.
5. 5 percig tanácstalanul álldogáltam a boltban.
6. megkérdeztem egy embert.
7. azt mondta víz kell hozzá, jónapot (i'm feeling lucky). bevásároltam nemezeléshez.
8. találkoztam elefánttal, aki azt mondta szappan is kell. ezt jól megjegyeztem.
9. este hazaértem, csak szappant felejtettem el venni.
10. és itthon nem volt megfelelő.
11. ültem a nemez-egységcsomaggal az ágyon.
12. felvettem a csizmám, hogy lemegyek a boltba szappanért, majd visszaültem az ágyra.
13. kihúztam a megajándékozandók listájáról azokat, akiknek nemezelni akartam.

és itt vagyunk, a sorozatok, a versek, a popcorn, a rekviemek, a domestos, az öblítőillat meg én, és egész héten egy hosszú, magányos hétvégét tartunk. csak egy picit több a társas epizód, és gyakrabban frissül az index.

csütörtök este a nyelvtudományi intézetben, a tivadar épp panini szanszkrit nyelvtanáról tartott előadást, a csoport fele beszélt szanszkritul, én meg csokit majszolva ültem csak a fotelban, és akkor azt gondoltam, hogy én most akkor főzök valamit vacsorára ezeknek a drága fiúknak.

joanna newsom - peach, plum, pear

a gálaműsor második részének kb. 90. percénél k.m., az eredeti tervekkel ellentétben, a szervezők rémálmainak megfelelően, a két előadott dal után nem jött le a színpadról, hanem kedélyesen sztorizni kezdett, időnként egy-egy hajlításokkal teli, énekelt sort is beszúrva, míg a szervezők a színpad mögött tépték a hajukat és szívták egyik cigarettát a másik után. ez kb. 20 percig ment, majd mindennek megkoronázásaképp elénekelte robbie williamstől a let me entertain yout.
abból a nehezebb fajtából ugyan, de van humora a fiúnak.

tivadar üzenete:
1. milyen spektrogram kell
broad vagy narrow?


tivadar üzenete:
2. hogy lehet bevagni uj
fajlba a kikopizott hangot?


tivadar üzenete:
3. mi az elet
ertelme?


agnus üzenete:
a 3. a
fonológia


tivadar üzenete:
az becsapos kerdes volt
igen.

ne is írj hosszú posztokat, lucia. múltkor is megnéztem az agnus blogját, elolvastam ennyit [kezével egy arasznyit mutat], megtudtam, mi történt vele az elmúlt fél évben. és elég is volt.

amikor bright olvasói visszajelzést ad.
na mondjuk én se voltam kedves vele.

- have i humiliated you in the last half hour?
- no.
- check your email.

(house md)

egzisztenciális válságomon kicsit felülkerekedve, tegnap éjjel nyelvészek arcképeit ragasztottam csokimikulásokra meg énekeltem a döglődő szobanövényeimnek.
nyilván vmiben én is tehetséges vagyok.

sziasztok lányok, köszi a színes gömbrágókat németországból.

kedves jézuska,
én nem kérek igazából semmit. nincsenek vágyaim. esetleg akkor azokat.
mondjuk a közösköltséget is befizethetnéd helyettem, jólesne.
puszi


patty griffin - useless desires

néha elszégyellem magam már csak annyiért is, hogy látható és hallható vagyok. mit ugrálok. sok lesz belőlem.

tegnap délután a nyelvtudományi intézetben születésnapja alkalmából a székhez bilincseltem a logika- és szemantikatanáromat az isoldétől kölcsönkapott rózsaszín plüssbilinccsel. ez közvetlen azután történt, hogy két copffal, úttörőruhában vezényeltem händel hallelujah chorusát, szövegként az ünnepelt nevét használva. eközben tivadar díszlépésben hozta be a portréját, elhelyezve azt saussure-é és chomsky-é között. ezután megérkezett nádasdy ádám krokodiljelmezben, és rövid körtánc után beszédet mondott. utána egy rgabor-nagyságú linuxpingvinnel kiegészülve, az úttörőkórus egy úttörődalt adott elő. majd "élőben" kapcsoltuk chomskyt, aki szavainak, bár gyanúsan a dani hangján beszélt, tanszékvezetőnk szinkrontolmácsolása adott új értelmet. az esemény legvégén paprikakoszorú került az ünnepelt nyakába, zenei aláfestésként az örömódára énekeltük a nevét.

bár ez az egész kb. olyan, mintha egy átlagos csütörtök esti beszélgetésünket vittük volna színre, egyelőre még nehezen tudom elhelyezni magam térben és időben. és a legfélelmetesebb az, hogy nem jelentek meg a végén az ápolók.

egyetemi tanulmányaimat egyelőre úgy néz ki, folytathatom.

én abban a hitben voltam, hogy mi ott hatan pletykálunk, sztorizunk, beszélgetünk, de akkor egyszercsak azt mondta a bright, hogy cssss, az agnus megszólalt!

nincs időm összefogni a fájdalmaimat, lebegnek ide, lebegnek oda. betenném pedig már mindet a megfelelő rekeszbe, a többiek mellé, hogy külön, szépen sorban koncentrálhassak rájuk. meg kell adni a módját.

it's all so hard it's so hard.
ráznám én is a melleimet egy koncerten mondjuk, mit keresek egy szaknyelvi-angol kurzust tervező word dokumentum kellős közepén.

ha néhány év múlva a horvát tengerparton fagylaltozom majd, és a férjem úgy szólít, hogy kicsim, és úgy folytatja, hogy vedd fel azt a mókás szalmakalapot, lefotózlak itt a szuvenírshopban, szép emlék lesz, akkor én beszaladok a tengerbe és nem úszom ki soha.

gondolatok mások fotóalbumainak nézegetése közben.

ma este egy születésnapi zsúron adtuk elő tudományunkat a tivadarral először. kértem, hogy ő konferálja fel a dalokat, mert énekelni tudok, beszélni viszont nem. és akkor ő mondta az első dal előtt, hogy az első dalunk a szerelemről szól, a második előtt, hogy a második dalunk a szerelemről szól, majd a harmadik előtt megjegyezte, hogy a következő dal a szerelemről szól, utána a negyedik előtt elárulta, hogy a következő dal a szerelemről fog szólni, majd az ötödik előtt mondta, hogy ez a dal arról szól, hogy valakit félholtra vernek londonban.
boldog születésnapot, kata.

ülök az ágy szélén, és ideggombóccá gyúrom magam. a napi program.

nagyon köszönöm mindenkinek aki emailben mindenféle szellemes megjegyzéseket tett a szexuális életemre; mostmár meglesz a plüssbilincs és a krokodiljelmez.
ígérem, azt is leírom majd, mihez kellettek.

ma kiöntöttem a szívem a tivadarnak, problémáimat olyan érzékletes képek segítségével illusztrálva, mint pl. koncentrációs tábor, háború, fegyveresek. ő végighallgatott, majd együtt sírt velem azt mondta, hogy reméli, hogy tudom, hogy az én problémáim semmiségek, és eltörpülnek más emberek problémái mellett. aztán sokáig próbálkozott retroflex t-t és ty-t egymás után minél gyorsabban kimondani, és akkor megértettem, hogy miről beszél.

"mert rég nem írok, rég nem olvasok.
Nyelem a port, a levegőt.
Szaladnak hetek, hónapok.
Felbukkan sok jó ismerős,
sok apró fájdalom

a nyakszirtemre ül,
hogy leutazzék majd a hátamon,
s ha kiderül: kerek, szilárd, áttetsző a szívem,
csak annyit fontos megemlítenem:
rég nem kapaszkodom."

(lászló noémi - fontossági sorrend (r.))

egész nap gyászmiséket hallgatok, mi bajom lehetne. a harag napja tételre reszelek uborkát.

kedves ismerőseim, ismeretleneim,
egy plüssbilincsre (kipipálva) és egy krokodiljelmezre lenne szükségem.
ne is kérdezzétek.
köszönöm.

minden baromságban benne vagyok. olyannyira, hogy gyakran meg is szervezem, nehogy kimaradjak belőle.

16 évvel ezelőtt egy unokatesvéremmel álltunk a harmincvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltük, hogy csókszor csók, ez a végzetem, szerelem a négyzeten.
ma álltam a negyvenvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltem a god bless the child-ot.
a koreográfia nem változik.


carmen mcrae - god bless the child

nemrég az egyik órámon el kellett mutogatnom azt, hogy kicserélem egy kisbaba pelenkáját. elmutogattam, aztán teljesen elérzékenyültem az elmutogatott kisbabámtól. olyan hintőporillatú mutogatás volt.

nem mintha nagy jelentőséget tulajdonítanék ezeknek a dolgoknak, de egészen megindító, hogy vannak emberek, akik még azután is kedvelnek, hogy látták a lábujjaimat.

it helpdesk (from it crowd)

nem süt a nap, nem megyek ki, takaró, tea, írok, olvasok, amikor már biztos nem lehet érezni mások vasárnapi ebédének az szagát, kinyitom az erkélyajtót. lemosom kívülről a szörpösüveget, hogy ne ragadjon. szerelmes vagyok az új vágódeszkámba, öröm rajta darabolni a zöldségeket, amiket már nagyon unok, mellesleg. apró darabokra vágom az uborkát, a háttérben latin dalszöveg, áhítat, polifónia. találtam egy új zeneszerzőt, majdnem megölt a csellóversenyével. csak ültem vizes hajjal, és majdnem meghaltam. zselés szaloncukor-illatú a samponom.
nagyon nehéz ez az egész, pedig azt hiszem, nem is fáj, és nem is tudom, miről beszélek.


peteris vasks - cello concerto, canto i.

sorról sorra megyek, minden kuktáról visszanéz az arcom.

biztos tudjátok, milyen az, amikor egy új szubkultúrával ismerkedtek meg, és átvesztek bizonyos formulákat, de aztán kiderül, hogy hibásan használjátok őket. na, azt hiszem, ez történt a tivadarral, aki nemrég egy ebéd közben hallgatta a barátnőim beszélgetését, levonta a maga következtetéseit, és azóta úgy gondolja, úgy kell kifejeznie magát ha hozzám intézi szavait. az alábbiakat hiszi a tipikus női nyelvhasználat mindennapi példáinak:

van a csoportomban egy helyes fiú, úgy szülnék neki egy gyereket.
csodálatos hely, úgy szülnék oda egy gyereket.
láttam egy cuki kabátot, úgy szülnék neki egy gyereket.

your message has been displayed to the user. there is no guarantee that the message was read or understood.

how defenceless we are.

ma azt olvastam, hogy a szorongásoldókat az anyukájuktól elválasztott, bánatukban ultrahangon sikítozó kispatkányokon tesztelik le. kiesik az ember kezéből a rivotrilos üveg, nem igaz.

ma hallgattam rákosi mátyást, gerő ernőt, és kádár jánost beszélni, és nézegettem őket képeken, próbáltam beleképzelni a szovjetnadrágos, mellényes, kalapos bácsikba az életrajzukat. megnéztem rákosi mátyásnét, gerő ernőnét, és kádár jánosnét is. mindenkit megnéztem. beszélnek bele a mikrofonba a lenin-kép alól. a kis troll áll egy ötméteres, saját arcképével díszített emelvényen.
kigyúrt férfi a balatonnál. nevető nő csimpaszkodik a karjába. gondosan vasalt ingek. hova tegyem.

elmegyünk a felolvasóestre, és a hely olyan bölcsészlányokkal lesz tele, mint amilyenek mi is vagyunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy mások vagyunk, mint a többiek. sőt, a többiek ugyanezt fogják gondolni magukról, és csak remélhetjük, hogy a mi érveink megalapozottabbak.

a lucia egyedülhagyott minket a lakásában, és kiadta a feladatokat, hogy keressük meg az elrejtett, palacsintatöltésre alkalmas alapanyagokat (google használata nélkül), és alkossunk belőlük töltelékeket. akkor szépen visszatettem az apácanéni mumifikálódott kezét a polcra, és serény diódarálásba kezdtem a bárpult mögött, miközben hátulról öt koponya tekintett le rám.

a társalgás egy pontján, hosszú mérlegelés után úgy határoztam, hogy nekem is hangomat kell hallatnom és nézeteimet kifejtenem, ha már a zsíros-hagymás palacsinták ízesítéséről van szó. piros arany!, kiáltottam. ritkán szólsz, de akkor csípőset, jegyezte meg bright.

a felkelés utáni óra kritikus mindig. de van, hogy a felkelés utáni 168, 672, 26208 óra.

caldara - crucifixus

"na, ezt a dalt meg egy éve írtam: lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg, és azt kell tudni, hogy akkoriban nagyon szerelmes voltam plátóian az annába. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg, de kicsit bajban voltam, mert akkor még a szandrával jártam, és hogy lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, szóval bajban voltam, hogy most akkor hogy írjam bele a dalba, hogy én egy annába vagyok szerelmes, ezt nem írhatom bele. de megoldottam. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg az annamari."

(edit: majdnem jól emlékeztem a szövegre.)