január elsején nyelvészpartival indítjuk az évet, rgabor szervezésében. gyorsan fel is soroltam neki, hogy mivel szeretnék hozzájárulni majd a jó hangulathoz, mert szeretnék nagyon. a vége az lett, hogy szétküldte a meghívókat, és rám külön kitért az emailben. ez került a végére:
u.i.: a helyszínen a rendezvény ideje alatt ági süt, főz, énekel és anyáskodik.

szénhidrát, cukor, bulvár, álom.

miután befejeztük a karácsonyi vacsorát, és vele együtt az apukánk humorán való gúnyolódást, a monopoly-tábla felett üvöltöttük egymásnak minden dobásnál a húgommal, hogy menj a picsába. végül szétlőttük egymást a számítógépes játékban. idill.

boldog karácsonyt kívánok,


a magam módján:

(john rutter - requiem aeternam)

ez a zene és videó lenyűgöz.
és hazahoznám herbert von karajant. mármint nem azt a herbertet, aki már csúnyává lett és megöregedett (pláne, hogy meghalt), hanem a sármos, 60 éves herbertet.
(ha már karmestereknél tartunk, szeretném elmondani, hogy semmilyen feltételem nincs viszont christian grubéval kapcsolatban.)

hoppá. belőlem van válogatás a főoldalon, hát hová tart ez a világ.
hihi.

idén asszem versenyt hirdetek, és azzal az ismerősömmel, aki 24.én a legbárgyúbb karácsonyi versikét küldi el smsben, örökre megszakítom a kapcsolatot.

- na és felfedeztek már?
- ???
- hol énekelsz mostanában?
- ja... hát pl. jövő héten éneklek egy szülinapi partin.
- és akkor fognak majd felfedezni?
- lehet... sok pszichiáter lesz ott.


majd ennek a mániákus ismerősömnek is elmesélhetem, hogy zenéltünk az isoldének és a brightnak a szülinapjukon, és az L. kisért gitáron, és úgy nézett ki, hogy örültek. a bright mintha kicsit el is érzékenyült volna, csak abból gondolom, hogy a már rég elveszettnek hitt gyökereit emlegette, azt mondta, arra gondolt közben, hogy 4-5 blogbejegyzést is írna az eseményről, szépen megszerkesztve, linkekkel tele. ennél nem is mondhatott volna szebbet.

és az isolde mindent megtett, hogy tevékenységünket facilitálja, mert bár mi várni akartunk a kis műsorunkkal, míg a társaság egy kicsit több alkoholt iszik, azt mondta bátorítóan, hogy kezdjük csak el nyugodtan azonnal. ő már úgyis előre kigondolta, mit fog írni róla a blogjában.

kori: jaj, nagyon csúnya vagyok!
én: hülye vagy.
kori: ... még az is!

1. karácsonyi ajándékokat kellett vennem.
2. útbaesett a kreatív bolt, így eldöntöttem, hogy idén kreatívan fogok ajándékozni.
3. nagyon jól néztek ki a nemezelt kis izék.
4. nem tudom, hogy kell nemezelni, és nem volt ott a google.
5. 5 percig tanácstalanul álldogáltam a boltban.
6. megkérdeztem egy embert.
7. azt mondta víz kell hozzá, jónapot (i'm feeling lucky). bevásároltam nemezeléshez.
8. találkoztam elefánttal, aki azt mondta szappan is kell. ezt jól megjegyeztem.
9. este hazaértem, csak szappant felejtettem el venni.
10. és itthon nem volt megfelelő.
11. ültem a nemez-egységcsomaggal az ágyon.
12. felvettem a csizmám, hogy lemegyek a boltba szappanért, majd visszaültem az ágyra.
13. kihúztam a megajándékozandók listájáról azokat, akiknek nemezelni akartam.

és itt vagyunk, a sorozatok, a versek, a popcorn, a rekviemek, a domestos, az öblítőillat meg én, és egész héten egy hosszú, magányos hétvégét tartunk. csak egy picit több a társas epizód, és gyakrabban frissül az index.

csütörtök este a nyelvtudományi intézetben, a tivadar épp panini szanszkrit nyelvtanáról tartott előadást, a csoport fele beszélt szanszkritul, én meg csokit majszolva ültem csak a fotelban, és akkor azt gondoltam, hogy én most akkor főzök valamit vacsorára ezeknek a drága fiúknak.

joanna newsom - peach, plum, pear

a gálaműsor második részének kb. 90. percénél k.m., az eredeti tervekkel ellentétben, a szervezők rémálmainak megfelelően, a két előadott dal után nem jött le a színpadról, hanem kedélyesen sztorizni kezdett, időnként egy-egy hajlításokkal teli, énekelt sort is beszúrva, míg a szervezők a színpad mögött tépték a hajukat és szívták egyik cigarettát a másik után. ez kb. 20 percig ment, majd mindennek megkoronázásaképp elénekelte robbie williamstől a let me entertain yout.
abból a nehezebb fajtából ugyan, de van humora a fiúnak.

tivadar üzenete:
1. milyen spektrogram kell
broad vagy narrow?


tivadar üzenete:
2. hogy lehet bevagni uj
fajlba a kikopizott hangot?


tivadar üzenete:
3. mi az elet
ertelme?


agnus üzenete:
a 3. a
fonológia


tivadar üzenete:
az becsapos kerdes volt
igen.

ne is írj hosszú posztokat, lucia. múltkor is megnéztem az agnus blogját, elolvastam ennyit [kezével egy arasznyit mutat], megtudtam, mi történt vele az elmúlt fél évben. és elég is volt.

amikor bright olvasói visszajelzést ad.
na mondjuk én se voltam kedves vele.

- have i humiliated you in the last half hour?
- no.
- check your email.

(house md)

egzisztenciális válságomon kicsit felülkerekedve, tegnap éjjel nyelvészek arcképeit ragasztottam csokimikulásokra meg énekeltem a döglődő szobanövényeimnek.
nyilván vmiben én is tehetséges vagyok.

sziasztok lányok, köszi a színes gömbrágókat németországból.

kedves jézuska,
én nem kérek igazából semmit. nincsenek vágyaim. esetleg akkor azokat.
mondjuk a közösköltséget is befizethetnéd helyettem, jólesne.
puszi


patty griffin - useless desires

néha elszégyellem magam már csak annyiért is, hogy látható és hallható vagyok. mit ugrálok. sok lesz belőlem.

tegnap délután a nyelvtudományi intézetben születésnapja alkalmából a székhez bilincseltem a logika- és szemantikatanáromat az isoldétől kölcsönkapott rózsaszín plüssbilinccsel. ez közvetlen azután történt, hogy két copffal, úttörőruhában vezényeltem händel hallelujah chorusát, szövegként az ünnepelt nevét használva. eközben tivadar díszlépésben hozta be a portréját, elhelyezve azt saussure-é és chomsky-é között. ezután megérkezett nádasdy ádám krokodiljelmezben, és rövid körtánc után beszédet mondott. utána egy rgabor-nagyságú linuxpingvinnel kiegészülve, az úttörőkórus egy úttörődalt adott elő. majd "élőben" kapcsoltuk chomskyt, aki szavainak, bár gyanúsan a dani hangján beszélt, tanszékvezetőnk szinkrontolmácsolása adott új értelmet. az esemény legvégén paprikakoszorú került az ünnepelt nyakába, zenei aláfestésként az örömódára énekeltük a nevét.

bár ez az egész kb. olyan, mintha egy átlagos csütörtök esti beszélgetésünket vittük volna színre, egyelőre még nehezen tudom elhelyezni magam térben és időben. és a legfélelmetesebb az, hogy nem jelentek meg a végén az ápolók.

egyetemi tanulmányaimat egyelőre úgy néz ki, folytathatom.

én abban a hitben voltam, hogy mi ott hatan pletykálunk, sztorizunk, beszélgetünk, de akkor egyszercsak azt mondta a bright, hogy cssss, az agnus megszólalt!

nincs időm összefogni a fájdalmaimat, lebegnek ide, lebegnek oda. betenném pedig már mindet a megfelelő rekeszbe, a többiek mellé, hogy külön, szépen sorban koncentrálhassak rájuk. meg kell adni a módját.

it's all so hard it's so hard.
ráznám én is a melleimet egy koncerten mondjuk, mit keresek egy szaknyelvi-angol kurzust tervező word dokumentum kellős közepén.

ha néhány év múlva a horvát tengerparton fagylaltozom majd, és a férjem úgy szólít, hogy kicsim, és úgy folytatja, hogy vedd fel azt a mókás szalmakalapot, lefotózlak itt a szuvenírshopban, szép emlék lesz, akkor én beszaladok a tengerbe és nem úszom ki soha.

gondolatok mások fotóalbumainak nézegetése közben.

ma este egy születésnapi zsúron adtuk elő tudományunkat a tivadarral először. kértem, hogy ő konferálja fel a dalokat, mert énekelni tudok, beszélni viszont nem. és akkor ő mondta az első dal előtt, hogy az első dalunk a szerelemről szól, a második előtt, hogy a második dalunk a szerelemről szól, majd a harmadik előtt megjegyezte, hogy a következő dal a szerelemről szól, utána a negyedik előtt elárulta, hogy a következő dal a szerelemről fog szólni, majd az ötödik előtt mondta, hogy ez a dal arról szól, hogy valakit félholtra vernek londonban.
boldog születésnapot, kata.

ülök az ágy szélén, és ideggombóccá gyúrom magam. a napi program.

nagyon köszönöm mindenkinek aki emailben mindenféle szellemes megjegyzéseket tett a szexuális életemre; mostmár meglesz a plüssbilincs és a krokodiljelmez.
ígérem, azt is leírom majd, mihez kellettek.

ma kiöntöttem a szívem a tivadarnak, problémáimat olyan érzékletes képek segítségével illusztrálva, mint pl. koncentrációs tábor, háború, fegyveresek. ő végighallgatott, majd együtt sírt velem azt mondta, hogy reméli, hogy tudom, hogy az én problémáim semmiségek, és eltörpülnek más emberek problémái mellett. aztán sokáig próbálkozott retroflex t-t és ty-t egymás után minél gyorsabban kimondani, és akkor megértettem, hogy miről beszél.

"mert rég nem írok, rég nem olvasok.
Nyelem a port, a levegőt.
Szaladnak hetek, hónapok.
Felbukkan sok jó ismerős,
sok apró fájdalom

a nyakszirtemre ül,
hogy leutazzék majd a hátamon,
s ha kiderül: kerek, szilárd, áttetsző a szívem,
csak annyit fontos megemlítenem:
rég nem kapaszkodom."

(lászló noémi - fontossági sorrend (r.))

egész nap gyászmiséket hallgatok, mi bajom lehetne. a harag napja tételre reszelek uborkát.

kedves ismerőseim, ismeretleneim,
egy plüssbilincsre (kipipálva) és egy krokodiljelmezre lenne szükségem.
ne is kérdezzétek.
köszönöm.

minden baromságban benne vagyok. olyannyira, hogy gyakran meg is szervezem, nehogy kimaradjak belőle.

16 évvel ezelőtt egy unokatesvéremmel álltunk a harmincvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltük, hogy csókszor csók, ez a végzetem, szerelem a négyzeten.
ma álltam a negyvenvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltem a god bless the child-ot.
a koreográfia nem változik.


carmen mcrae - god bless the child

nemrég az egyik órámon el kellett mutogatnom azt, hogy kicserélem egy kisbaba pelenkáját. elmutogattam, aztán teljesen elérzékenyültem az elmutogatott kisbabámtól. olyan hintőporillatú mutogatás volt.

nem mintha nagy jelentőséget tulajdonítanék ezeknek a dolgoknak, de egészen megindító, hogy vannak emberek, akik még azután is kedvelnek, hogy látták a lábujjaimat.

it helpdesk (from it crowd)

nem süt a nap, nem megyek ki, takaró, tea, írok, olvasok, amikor már biztos nem lehet érezni mások vasárnapi ebédének az szagát, kinyitom az erkélyajtót. lemosom kívülről a szörpösüveget, hogy ne ragadjon. szerelmes vagyok az új vágódeszkámba, öröm rajta darabolni a zöldségeket, amiket már nagyon unok, mellesleg. apró darabokra vágom az uborkát, a háttérben latin dalszöveg, áhítat, polifónia. találtam egy új zeneszerzőt, majdnem megölt a csellóversenyével. csak ültem vizes hajjal, és majdnem meghaltam. zselés szaloncukor-illatú a samponom.
nagyon nehéz ez az egész, pedig azt hiszem, nem is fáj, és nem is tudom, miről beszélek.


peteris vasks - cello concerto, canto i.

sorról sorra megyek, minden kuktáról visszanéz az arcom.

biztos tudjátok, milyen az, amikor egy új szubkultúrával ismerkedtek meg, és átvesztek bizonyos formulákat, de aztán kiderül, hogy hibásan használjátok őket. na, azt hiszem, ez történt a tivadarral, aki nemrég egy ebéd közben hallgatta a barátnőim beszélgetését, levonta a maga következtetéseit, és azóta úgy gondolja, úgy kell kifejeznie magát ha hozzám intézi szavait. az alábbiakat hiszi a tipikus női nyelvhasználat mindennapi példáinak:

van a csoportomban egy helyes fiú, úgy szülnék neki egy gyereket.
csodálatos hely, úgy szülnék oda egy gyereket.
láttam egy cuki kabátot, úgy szülnék neki egy gyereket.

your message has been displayed to the user. there is no guarantee that the message was read or understood.

how defenceless we are.

ma azt olvastam, hogy a szorongásoldókat az anyukájuktól elválasztott, bánatukban ultrahangon sikítozó kispatkányokon tesztelik le. kiesik az ember kezéből a rivotrilos üveg, nem igaz.

ma hallgattam rákosi mátyást, gerő ernőt, és kádár jánost beszélni, és nézegettem őket képeken, próbáltam beleképzelni a szovjetnadrágos, mellényes, kalapos bácsikba az életrajzukat. megnéztem rákosi mátyásnét, gerő ernőnét, és kádár jánosnét is. mindenkit megnéztem. beszélnek bele a mikrofonba a lenin-kép alól. a kis troll áll egy ötméteres, saját arcképével díszített emelvényen.
kigyúrt férfi a balatonnál. nevető nő csimpaszkodik a karjába. gondosan vasalt ingek. hova tegyem.

elmegyünk a felolvasóestre, és a hely olyan bölcsészlányokkal lesz tele, mint amilyenek mi is vagyunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy mások vagyunk, mint a többiek. sőt, a többiek ugyanezt fogják gondolni magukról, és csak remélhetjük, hogy a mi érveink megalapozottabbak.

a lucia egyedülhagyott minket a lakásában, és kiadta a feladatokat, hogy keressük meg az elrejtett, palacsintatöltésre alkalmas alapanyagokat (google használata nélkül), és alkossunk belőlük töltelékeket. akkor szépen visszatettem az apácanéni mumifikálódott kezét a polcra, és serény diódarálásba kezdtem a bárpult mögött, miközben hátulról öt koponya tekintett le rám.

a társalgás egy pontján, hosszú mérlegelés után úgy határoztam, hogy nekem is hangomat kell hallatnom és nézeteimet kifejtenem, ha már a zsíros-hagymás palacsinták ízesítéséről van szó. piros arany!, kiáltottam. ritkán szólsz, de akkor csípőset, jegyezte meg bright.

a felkelés utáni óra kritikus mindig. de van, hogy a felkelés utáni 168, 672, 26208 óra.

caldara - crucifixus

"na, ezt a dalt meg egy éve írtam: lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg, és azt kell tudni, hogy akkoriban nagyon szerelmes voltam plátóian az annába. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg, de kicsit bajban voltam, mert akkor még a szandrával jártam, és hogy lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, szóval bajban voltam, hogy most akkor hogy írjam bele a dalba, hogy én egy annába vagyok szerelmes, ezt nem írhatom bele. de megoldottam. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg az annamari."

(edit: majdnem jól emlékeztem a szövegre.)

lehet, hogy tulajdonképpen önző vagyok, mikor szabadidőmben nem a közjó megteremtésére próbálok kidolgozni elméleteket és terveket, hanem a tivadarral a hamletet és az antigonét próbálom átírni vc-fonológiai keretbe.

hazajöttem, lefeküdtem a szobában a földre a mirelitzöldségekkel teli szatyrom mellé, és suttogtam korinak, hogy az élet, na az, milyen rettenetes. kori épp egy magnókazetta kettészakadt szalagját próbálta celluxszal megragasztani.
azt hiszem, egyetértett.

ma este vacsora közben kiborultam korinak. egyszerűen nem tudok állandó stresszben élni, nem bírtam tovább hallgatni, hogy míg én eszem, ő folyamatosan kérdezget, hogy hogyan nevezzük el a képzeletbeli kutyánkat és kecskénket. nincs ötletem, jólvan? engem is frusztrál, hogy itt lófrálnak a lakásban, és még nevük sincs.

meg kéne énekelni egyszer az összes nőt. akik már lerágott csontok, meg akik kimaradtak, azokat is. a dühös nőket, akik szívszaggatóan sírnak orgonaszóra. lehetne egy ilyen est, a beállásnál a léda-dal felénél kiszólnék, hogy még egy kicsit kérnék szépen a kontrollba, fiúk, aztán gyors egymásutánban jönnének a marylin monroe-, sylvia plath-, mona lisa- (ő is dühös volt, ebben biztos vagyok, mosoly ide vagy oda), és cassandra-balladák, aztán elszívnék egy szál cigit, mielőtt a következő blokkot kezdeném. jane doe, jean d'arc, tocsik márta.


soko - shitty day
szinte pont így gondolom.

az történt az előbb, hogy rákerestem google-ön egy bizonyos élelmiszer nevének helyesírására, ahelyett, hogy kimentem volna megnézni a hűtőben.

pár napja reggel átszaladt előttem az úton egy mókus. este hazafelé rámmosolygott egy kutya.
találkoztam emberekkel is, de az nem kavart fel ennyire.

na, megyek, hogy csináljak valami hasznosat is még ma. mert mire bemegyek az egyetemre, már késő lesz.
(ismeretlen szerző)

évek óta nem hagyta el a számat olyasmi, hogy hármas alapú logaritmus kilenc*, de ez még semmi, pascal kísért az aktuális tananyagban, meg egyéb, középiskolai fizikaóráról (nem) rémlő dolgok.

amikor a múlt héten még én is ott voltam abban a teremben, ahol előadás közben felmerült példaszóként franciául a watt, és you know, what watt is, ültünk ott harmincan, bölcsészek, néztünk, mosolyogtunk. electricity, whatever.

(*tanultam matekot egyetemen is, de nem ezt a visszataszító részét)

összeomlik a világ és rám fog esni az egész. azt hiszem, ilyenkor szénhidrátot kell enni.

na és ha bejegyzések nem lennének, csak kommentek.
nem tudom, hogy békülnék meg magammal.

(a zenei projectet arvo pärt nem hagyja elindítani egyelőre.)

a nyelvtudományi intézet 2. emeletén nézik egymást a falakról noam chomsky, ferdinand de saussure és roman jakobson. amikor csütörtök esténként 3/4 8kor a nap hold sugara megfelelő szögben esik chomsky bal szemére, akkor az rákacsint r. péter tudományos főmunkatársra. ekkor ő, az óra menetének 105. percében, téma- és helyzetváltoztatást indítványoz, a következőképpen átkötve:
- ... de mi a nyelv?
- a vé-csillag egy részhalmaza.
- hova megyünk?
- a pótkulcsba.

és ezután a kettes sor, és azután a világ leigázása.

a metrón rámmosolygott egy fiú. visszamosolyogtam. aztán rámöltötte a nyelvét. én is ráöltöttem a nyelvemet. teljesen elpirultam.
még szerencse, hogy nem vette észre a nagymamája, akinek a kezét fogta.

mail van most, komment nincs.
szavunk elakad, majd meglátjuk.

a racionális énem néha azt mondja, kezdeni kéne valamit a playlistemmel, mert ez így nem járja. mert a regina rákos édesanyákról énekel, a fiona hadonászik a színpadon, hogy elhessegesse a maga köré hallucinált bogarakat, és a tori is erősen élete alapélményei köré építi a repertoárját, ezek az alapélmények pedig a vetélés és a nemi erőszak. értem én, mire gondol a tivadar, mikor úgy foglalja össze a zenei ízlésemet, hogy dühös nők orgonálnak és közben szívszaggatóan sírnak.
és én ezt szeretem, de akárhogy is nézem, a legoptimistább szám, amit a winchesteremen találok, is csak azt dúdolja melankólikusan, hogy today has been okay. nem wonderful vagy ilyesmi, mindössze okay. persze akarhat-e többet az ember lánya, minthogy elmondhassa hogy okay volt a napja. jelenleg a földhöz verné seggét örömében, ha elmondhatná.
már csak ezért is, a racionális énem azt mondja, ajánljatok zenét. valami eddigiekhez hasonlót, de mégis, kicsit mást. olyan előadókat keresek, akik nem állnak pszichiátriai kezelés alatt, de nem is kezeletlen neurotikusok, nem molesztálták őket gyerekkorukban, nem halt meg a családjuk tragikus betegségekben, nem hagyta őket ott senki az oltárnál, stb.
jaj, félek hogy csak instrumentális techno marad a végére, ha sok feltételem lesz még.


emiliana torrini - today has been okay

kommunikációképtelen vagyok, de képes vagyok hosszan értekezni ennek természetéről és hátteréről. unalmas vagyok, de szórakoztatóan tudok beszélni róla.
mindenki megtalálja, amihez ért, nem igaz.

na idenézzetek, húzott elő egy különösen nagy és nehéz darab vasból készült vmit egy hajléktalan a méh előtt álló sorban. wow, mondta a többi hajléktalan.

ma zsanett barátnőmnél voltam. zsanett egészségesen sznob, járatja a hvg-t, de közben titokban mindig elolvassa a lakótársai best magazinjait. megértésemről és elfogadásomról biztosítottam, miközben késsel és villával ettem nála a borsófőzeléket.

"maradok, nem véletlenül, de nem is
valami szelíd-
vad elhatározásból,

nem szórakoztatom magam azzal, hogy hol lennék
még ennél is inkább
valahol máshol,

majd nyilván olvad, kisüt, fölszárad,
aztán megint
elázik szépen

az egész, itt ücsörgök a napon egy nem túl
kényelmetlen, de nem is
kényelmes széken

egészen nyár közepéig, ha van egyáltalán közepe,
és nem csak
vége a nyárnak,

és ha tényleg akad olyan még, akire
igazából ennyire
sehol se várnak."

(kukorelly endre - (2. 1999. február 14.) (r.))

ülök az erkélyen. a tenyeremet a tea melegíti, arcomat a nap, combomat sylvia plath naplói. sylvia 18éves. állandóan hátra kell lapoznom a jegyzetekhez, h tudjam, kik az új pasik akikről beszél.

tegnap elsétáltam egy kirakat előtt, ami kiscsibékkel volt díszítve. ja, igen, a közelgő húsvét miatti dekoráció, gondoltam.
csapjatok már fejbe.

ki akarja végigcsinálni velem ezúttal. ki akarja végigcsinálni velem újra.
milyen szar, hogy ha rólam van szó, nem maradhatok ki semmiből.

csütörtökönként 4től fél6ig nádasdy ádámot hallgatom ahogy viccet mesél jiddisül, héber dalbetétekkel.
és ti mit élveztek az életben.

van abban valami báj (és baj), ahogy amy winehouse két soron keresztül ott tartja a mikrofon mellett azt a kis alkoholt, hogy amint levegővételnyi szünet jön a dalban, belekortyolhasson.

évkezdés:
- ... you will be expected to read 25-35 pages for every week. 25-35 pages.
- with or without pictures?

nem is csoda, ha nem akar velem lakni senki, hiszen még viasatom sincs.

"Hallani vélem, hogy Balogh Endrét bántják. Nem találom a sötétben a gázpisztolyom, így letépem a falról a Babits-képet, hogy segítsek. De sajnos verésről szó sincs, Endréék csak a saját szobájukba szeretnének bejutni. Rúgják az ajtót, kaparják a falat. Több sem kell Karafiáth Orsolyának, ki meztelen testét takaróba csavarva megjelenik, hogy mentse a menthetőt. Kuncogunk, majd feltűnik Bedecs László, aki az iránt érdeklődik, hogy itt tömegszex lesz-e. "

ilyesmi kalandokban volt része szigligeten agnusnak, a "véresszájú bloggernek".
titkosnapló pollágh róka péter tollából ITT.

anyu apu ica bözsi lajos jóska dodó gizi stefi.
a nagymamám minden nap elsorolta a halottait.

ma a villamoson 23 középiskolás beszélgetett a fejem fölött.
én most abbahagyom a tanárképzést, jó?

múlnak az évek, és egyes emberekkel lecseréljük az internetes kapcsolattartást élőre, másokkal pedig az élőt internetesre.

the cat sausaged away. we can beat its trace with a stick.

vmi megszállt, és most úgy érzem, feketében kell járnom. ennek jegyében járom a boltokat, kell szoknya, blúz, ruha, esetleg még fátyolt is veszek és akkor már csak piszok kell majd a körmöm alá és én lehetek egy napbarnította haditengerész fájdalmában földbe markoló özvegye, aki a temetés óta céltalanul bolyong.

nádasdy-írások hátoldalára nyomtatok kukorelly-szöveget. egy ribanc vagyok.

levittem a legrosszabb énem szigligetre, nyaraljon ő is. bár nem érdemli meg. néhányszor kétséges volt, hogy kijövök-e a szobámból. pontosan annyiszor volt kétséges, ahányszor bementem. különösen akkor volt kétséges, mikor direkt azért mentem be, hogy ne jöjjek ki.

orsi, te parókát hordasz, te meg fogsz engem érteni, szólítja meg ficsku pál karafiáth orsolyát, majd ellejt előtte a valaha az én tulajdonomat képező citromsárga harisnyában.

"Nagy zajjal verik fel a cirkuszi sátrat.
Este előadás lesz. Idegen, furcsa
állatok remegnek a lakókocsik mögött.
Állítólag egy angyal lesz a fő attrakció.
A szédült porondmester szerint ma
megváltja a világot. Pénz fog hullani
az égből. Meg érzés. Mert az úgy hiányzik."

(sopotnik zoltán - futócirkusz (részlet))

élménybeszámolok:
1. lobog a hajam a szélben ahogy kihajolok a gyorsvonat ablakán, a mellettem utazó kedves meleg angol fiúk győri keksszel kínálnak.
2. behunyt szemmel, széttárt karokkal gyalogolok a balatonban a nap felé.
3. azok a barátaim, akikkel ha vagyok, nem kell behúznom a hasam.
4. olyan illata van a vendégágyneműnek, mint. reggelre bedugul az orrom.
5. lángos, iszap, felfújható gumikrokodil.

mától pedig terveim szerint leállítom minden agyi működésemet. aztán vagy újraindul, vagy nem. esküszöm, még a horoszkópot is elolvasom a nőimagazinokban. siófokon.

egy buliban felmerülhet a kérdés, hogy:
- és tényleg, hova teszitek ilyenkor a gyerekeket?
- hova, hova. hát bezárjuk őket a padlásra. nekik kaland, nekünk felszabadulás.

hír: ma valakinek jó illata volt a 24-es villamoson.

az élet a kisujját nyújtja nekem, én meg rögtön az egész karját próbálom magamhoz ragadni. nem kéne csodálkoznom, ha úgy járok, ahogy.
délutánra megadatott, hogy képesnek érezzem magam arra, hogy kilépjek az utcára. én pedig arra használtam éledező lelkierőmet, hogy fürdőruhát menjek venni. fuck.

ma reggel nagyon rossz hangulatban, és azzal az erőteljes érzéssel ébredtem, hogy valakit rettentően gyűlölök.
attól tartok, én vagyok az.

most pedig betekintést nyerhettek egy nagyszabású zenei produkció előkészítési munkálataiba. egy részproject úgy kezdődik, hogy a tivadar felveszi velem a kapcsolatot smsben, emailben, msnen, és kommentben egyszerre, hogy küldjem át azt a listát, amelyet zenei ízlésem (amelyet ő csak a tinglitangli pop terminussal jellemez) alapján érdemesnek találok előadásra. ezzel egyidőben ő is megismerteti velem kedvenceit, amelyek hallgatásának mindig lelkesen indulok neki. jó lesz ez, csak még kell egy kis idő, megkeresem benne a dallamot, mondom utána naivan. további 2 órán keresztül folytatunk munkamegbeszélést, youtube-os szerelmeinket egymásnak prezentálva, míg végül elkészül a végleges lista, amely az eredetiből természetesen egyetlen itemet sem tartalmaz. most valahogy úgy néz ki a dolog, hogy mi leszünk moha katalin és doherty péter. kisebb-nagyobb különbségek ugyan vannak, de ezek nagy részén, a tivadar szerint, 1-2 vödör crackkel még segíthetünk.

azt hiszem, végképp eltűnt a jó-rossz tengely az életemből. nem kibúvót keresek a saját mindenféle tetteimre, mert nem nagyon vannak mindenféle tetteim. egyszer biztos lesznek. 
senki sem rossz. we all are desperate.

elég csak eggyel több kávé, és már a dancefloor felé robogva karon ragadom az onnan épp távozni készülő john harrist, hogy you just have to dance with me to this song [aqua - barbie girl], mire ő azt válaszolja, hogy oh, no, i have my standards. a kérdés már csak az, hogy ezt a számra vagy rám értette-e.

nem várhatom el, hogy az emberek tudjanak mit kezdeni velem, amikor én sem tudok mit kezdeni magammal.

attól tartok, visszatérő rémálmom lesz, ahogy vasárnap hajnalban, kezemben a szennyesemet tartalmazó szatyorral, egy csehszlovák kollégium alagsorában bolyongok, hogy megtaláljam a mosodát. és aztán megtalálom, és nem működnek mosógépek.

cuz i know you. i know everything about you, julia, mondta dani sylviának.

látni john harrist nucleus-onset sztringeket rajzolni olyan, mintha pablo picasso ott előtted mártaná festékbe az ecsetét és érintené hozzá a vászonhoz.

engem egyszer a fonológus férfiak fognak sírba vinni. remélhetőleg a karjaikban.

nagy dolgok történnek itt egyébként. már az első este új alapokra helyeztük a tudományt. harrypotterileg. chomsky lett you-know-who.

ági, szerintem neked tényleg innod kéne. nem azért, hogy akármi... hanem hogy túlélj.

brno felé a vonatúton danitól vettünk csehszlovák nyelvleckét, amelynek segítségével már folyamatosan el tudom mondani csehszlovákul azt, hogy [dobpergés] jónapot kívánok, nyelvész vagyok, nem értem!, valamint a fiúk megtanulták azt is, hogy két sört kérek, és valami lónyálat a hölgynek - nagyvonalúan beleszőve engem is, aki az egyetlen absztinens vagyok a társaságban az egész táborban (az egész világon?).

a fiú, akibe tízévesen halálosan szerelmes voltam, és aki ezzel egyidőben a legjobb barátnőmbe volt halálosan szerelmes, aki pedig egy másik fiúba volt halálosan szerelmes; szóval ez a fiú úgy hív minket, az akkori legjobb barátnőmet és engem, nagyvonalúan, hogy régi szerelmeim. és olyan kedvesen mondja, hogy nincs is kedvem emlékeztetni a nagy régi szerelmesség részleteire, aszimmetriájára.


(over the rhine - i want you to be my love)

tegnap reggel miskolcon keltem és budapesten feküdtem le.
ma reggel budapesten keltem és miskolcon fekszem le.
holnap reggel miskolcon kelek és budapesten hajtom álomra a fejem.
óh, én nem így képzeltem el a rem-fázist.

(bár kétségtelen, h lehetne rosszabb. ha nem ott ébrednék fel, ahol emlékeim szerint elnyomott az álom.)

egy néni, viszonylag magabiztos léptei után, megtorpant a ferenciek terén a mozgólépcső előtt. persze a néniknek nem kell félni, ha agnus arra jár, és karon ragadja őket a benne buzgó segítő szándékkal és biztató felkiáltásaival. ami ezúttal is így történt. aztán néha lehet, hogy ekkor fognak csak igazán aggódni a nénik. és akkor félúton lefelé agnus fülébe súgják, hogy azért bizonytalankodtak a mozgólépcső tetején, mert nem biztos, h metróra kell szállniuk.

jót beszélgettünk. szeret magáról beszélni.

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

(parti nagy lajos - nyár, némafilm)

három napig nem volt időm gondolkodni. nem volt időm érezni. azt se tudom, hányadán állunk. jól vagyunk-e vagy szenvedünk. a terv elvileg az, hogy ma sokáig fenn leszek, gondolkodom, és mély depresszióba zuhanok, de egyébként nyitott vagyok mindenre.
aztán pedig beszédem van a metaemócióimmal.

este hazafelémenet figyelni kell, hogy megfelelő számú árnyékom van-e, és velem egyszerre lépnek-e.

e. nagymamájának ehetetlen a főztje, mióta saját bevált módszerei helyett a tévészakács lacibácsi fortélyait követi.
tegnap reggel egy néni elesett a főutcán és sírt.
a nagymamám 72 éves korában azt mondogatta, hogy ő még csak 71, és ne merészeljük azt írni a sírkövére, hogy élt 72 évet. mégis azt írtuk.


lizz wright - stop

miért nem lehet mindent a közepéről kezdeni.

egyszer majd írok egy drámát, amely valójában egy belső monológ lesz az edzett lélek és az edzetlen test összecsapásáról, és az lesz a címe, hogy harminc perc az ellipszistréneren.

ma lilivel és az orvostanhallgató barátnőimmel (akik - mikor lemondanak egy találkozót -, úgy exkuzálják magukat, hogy sms-ben elküldik a vércukorszintjüket, vérnyomásukat, és egy halom egyéb értéket, amelyek alapján, gondolom, rá kéne jönnöm, hogy nincsenek jól) úsztunk, jégkrémeztünk, napoztunk, feküdtünk a bícsen és a menstruációs ciklusunkról, cipőkről és férfiakről beszélgettünk (a lányok már csak ilyenek, hisz tudjátok), miközben kövér kisfiúk lábai kandikáltak ki a bányatóból.

nem sokkal a vége előtt szokott összetörni bennem valami. nem olvasom el az utolsó fejezetet, szenvedek megtanulni az utolsó témakört, szünetet kell tartanom a film utolsó 20 perce előtt, hogy végig bírjam ülni. ma reggel pedig úgy fejeztem be a mosogatást, hogy kidobtam 2 edényt.

így nyelvészkocsmázás után hazatérve, szinte már szomorú szívvel majszolom a csokis kalácsot, mert hamarosan fel kéne kelnem, hogy beírassam a 18. ötösömet a félévben. félő, hogy a kedvenc menzánkon való ebédelés után nem érek át időben a szimplába. forrócsokizás után olyan fárasztó énekelni. belefújja a szél a hajamat a fagyiba.

én: [átlapozok egy prospektust]
kata: mi az?
én: valami művészet. kell?
kata: nem. szar.

amikor a lelkes bölcsészhallgatókból megszólal a jövő értelmiségije.

kata: ... na jól van, de most már nem mondok ennél többet.
én: de, sorold még, hét pluszmínusz kettő itemet meg tudok jegyezni.
kata: de három után már elmegy a kedved tőle.

visszaolvasom az elküldött emaileket, megvizsgálom, hogy én örültem volna-e nekik. némelyiknek igen.
visszaolvasom a blogomat, mindig más szemével, sokszor olyanokéval, akiket nem is ismerek, csak elképzelek. és dolgokat gondolok magamról. milyen lehetek. néha szimpatikus vagyok.


tori amos - leather

a pedagógusoknak mindentudó mintagyerekeik vannak, a fogorvosoknak nincsen tömött fogaik*, a pszichológusoknak nincsenek lelki problémáik, a vasutas pedig azt mondja otthon a gyereknek, hogy fiam, rázd az asztalt, írni akarok.

* edit: a nyelvészhallgató pedig mindig egyezteti az állítmányt az alannyal.

a tegnap este ma hajnal felfedezései közül: egy svéd-magyar kétnyelvű adatközlő a szimplában alkoholos befolyásoltság alatt a "mari látta pista síelését" mondat megismétlésére felszólítva pontosan ugyanazt produkálja, mint egy wernicke-afáziás, valamint nem tűnik fel neki, ha beszélgetőtársai agrammatikusan beszélnek. (ha nyelvészek kocsmázni mennek, chapter xxx)

nekem most nagyon boldognak kellene lennem. na ez az, amiből semmi jó nem szokott kisülni.


patty griffin - up to the mountain

irodalom szigorlat. gyász.
leejtettem a parfümömet, összetört és kiömlött. gyász.
ma elkezdtem tanulni a carmina buranat. öröm.

gyász*gyász*öröm=gyász
de másrészt:
gyász*öröm*gyász=gyász
és:
öröm*gyász*gyász=gyász
sőt:
öröm*öröm*öröm=gyász

adja meg a * művelet tulajdonságait.

mindig addig csináltam mindent, amíg már egyszercsak túl sokáig. én voltam pl, aki, mikor az összes volt osztálytársam megtalálta már az országban a helyét, még mindig a miskolc-budapest intercityn éreztem magam leginkább otthon. mindent tovább csináltam mint mások; bulikon, próbákon, akárhol, még mindig én maradok ott legvégig, összeszedem a szemetet a végén, bezárom az ajtót, nem hagyott-e ott senki semmit, cigit eloltottuk, villanyt lekapcsoltuk.
azóta rájöttem, hogy néha kicsit hamarabb kell abbahagyni, a csúcson, vagy hol javasolja a mondás. és akkor még rossz is. fájdalmas, de ez az élet rendje, és ez valahol gyönyörű, na, ez az, amit szeretek gondolni.

tivadar üzenete:
van kedved matematikarol beszelgetni?
agnus üzenete:
megpróbálhatjuk....
tivadar üzenete:
olyan analis szex hangulata lett a dolognak. na mindegy.

ha olvassák az embert, az kicsit olyan, mintha foglalkoznának vele, nem?
nézzük ma mindennek a legszomorúbb interpretációját.
és mindennek van szomorú interpretációja. sose fogok unatkozni.

ma leszólított egy fiú az utcán, és azt hazudtam neki, hogy van barátom.
aztán elképzeltem, hogy milyen a barátom, és egész elégedett vagyok vele. ősz haja van és biológus, és játszik zongorán, főleg csajkovszkijt és kortárs zeneszerzőket. csakis fekete zoknit hord. télen sokszor garbót. kontaktlencséje van, és este mikor az ágyban olvas, olvasószemüvege. szoktunk sakkozni a margitszigeten. élt franciaországban. össze szoktunk járni a katával és az ő kitalált barátjával, aki pedig zeneszerző, és szolid dámákként nézzük a fotelból ahogy a fiúk zongoráznak a meccs szünetében.
ezentúl minden nap kitalálok egyet, amíg meg nem unom.

carol ann duffy: mrs darwin

1852. április 7.

meglátogattuk az állatkertet.
azt mondtam neki:
"valami abban a csimpánzban rád emlékeztet."

(kappanyos andrás fordítása)

ma délelőtt feküdtem az ágyon és halott emberekre gondoltam.
ezen változtatandó, mosogattam kicsit, hajat mostam, megágyaztam, lementem a boltba, majd lementünk piknikezni. és ott feküdtem a fűben a pokrócon, és élő emberekre gondoltam. nem volt jobb.

(tori amos - silent all these years)

én azt szeretem, ha valami nagyon fájdalmas, és, ezzel egyidőben, kikezdhetetlenül korrekt. és senki sem tehet róla. vagy az én hibám, úgy még jobb.
na, az lefoglalja az embert.

"sugárban lehányni a világot, hogy mindenre jusson"
(combfiksz)

lilivel
a: fejbevágjuk egymást, úgy, hogy ne térjünk magunkhoz egészen a vizsgaidőszak végéig.
b: veszünk eldobható műanyagtányérokat és -evőeszközöket, és nem mosogatunk a vizsgaidőszak végéig.
jaj, annyi ötletünk van.

lili: már bocs, hogy itt csörgök ezzel a papírral míg te zenét hallgatsz...
én: semmi baj. felhangosítom!
lili: ...főleg hogy egy templomi kórusról van szó... hány perces a szám?
én: hat.
lili: ... csak hogy tudjam, meddig kell még csörögnöm.

2007. május 21. hétfő, délután 6 óra.
lili ittasan érkezik haza, kori pedig lefekszik aludni. én a youtube-on hallgatom a kis egyházi kórusaimat. az idő kellemesen meleg.

az éjszakain a bácsi bontott egy sört, és koccintott a tükörképével az ablakon.

- ja, egyébként ez probléma az idősebb férfiakkal.
- hogy meghalnak?!

ma reggel a kálvinon majdnem fellökte a rendőrt a piroson áthömpölygő gyalogoshad.


regina spektor - summer in the city

néha kéne rám egy tábla, hogy ma nem kommunikálok emberekkel. vagy miért is diszkrimináljunk, legyen inkább csak ma nem kommunikálok. de talán találóbb lenne csak ennyi: ma nem. vagy miért is bonyolítsuk. nem. ennyit írnék a táblámra.

este 10 után az órák múlásával egyre csökken a házidolgozati téma érdekessége.

"After several Valium and a cup of coffee, I
           feel sweet and contented. The city is dangerous,
prurient, and I am a woman of mystery. I ask
           the waitress for some napkins and whisper,
My husband's brains are in my hands. I ask her
           to regard the blood and tissue, the horror of my
dress. I am wearing tinted sunglasses, a chiffon
           scarf, patterned with lemons and cherries.
My wig, my hair is concealed, it really is awful,
           a cerise-coloured rat's nest and it itches, badly.
When I leave, I move smoothly through the streets,
           clutching my shopping bags; I fit my key into
the lock and gaze at my calling card, that reads:
           Skirt, my pretty name."

(lynn crosbie - skirt, my pretty name (r.))

lapszámbemutató
version 1: "ebben a rovatban olyan költők szerepelnek, akik kurvajók, de az égvilágon senki nem ismeri őket." (urfi péter)
version 2: "ebben a rovatban olyan költők szerepelnek, akiknek a recepciójával nem vagyunk teljesen elégedettek." (krusovszky dénes)

buszt vezetek a számítógépen és cukorral iszom a teát.
ez az a rész, amikor el kell kezdeni aggódni a lelki üdvömért.

"kedvesnaplóm,
ma ismét a pótkulcsban, 4 részeg fonológus társaságában talált rám a hajnal. az est folyamán, a hej, hej, helyneveink különféle szláv nyelvekben, a cserkesz nyelv hangkészlete, a kinek hány üres cv van a neve mögött, a nyelvművelő hülyeségek átültetve optimalitáselm jobbításelméletbe, a dani levezeti a szomáli-magyar nyelvrokonságot és ógörögül értekezik az angol dialektusokról (ez utóbbi nem volt, de akár lehetett volna) blokkok után egy támadhatatlan elmélet kidolgozásán fáradoztunk, amellyel, többek között, le lehet vezetni nyelvtörténeti szempontból, hangváltozások alapján, hogy miért vesztették el a németek a 2. világháborút. és még ezer mindent. a részleteket most nem írom le, mert félek, hogy illetéktelen kezekbe kerülsz, kedvesnaplóm. egyelőre legyen elég annyi, hogy az elméletnek jósló ereje is van, és világosan rámutat, hogy hamarosan a maorikkal vállvetve fogjuk leigázni a földet. de psszt. the power lies with the affricates."

tivadar*: ezt a cikket kellett elolvasni mára?
én: nem tudom, én nem olvastam el semmit.
tivadar: ja, a te életed épp darabjaira hullik.

*megkérdeztem, milyen néven szeretne szerepelni, és ezt választotta.

"and just how much money it can really take to make a person look so cheap"

nem akarok semmiben sem hinni
olcsó bortól részegedni csak
nem akarlak magammal átvinni
a halálon vigyed csak magad
semmi közöm nincsen hozzád többet
megerősített a közönyöd
mosolyogva fogadom ha jönnek
testem tépni komor ördögök
én jó voltam az isten látott engem
az ő igazságától szédülök
ne adj többé soha semmit nem nem
nem kérek semmit és nem köszönök
elvonulok csillagkoronámmal
nem várnak rám mégis megérkezem
nincs már időm arra se hogy bánjam
bűneim szertefut a szél velem

(jónás tamás - a szél velem)

én: holnapra ki kell találni valami témát a pszicho-szemináriumra. de nem jut eszembe semmi, csak a depresszió.
lili: [felröhög]

hazaérek, itthon várnak, pár perc titkos brainstorming, hogy milyen botrányt robbantunk ki az idén, majd indulnak is. mennünk kell. nézd, hát te is milyen nehezen viseled el magad, mondja búcsúzóul.

amilyen hangulatos volt a költözés előtti, vakuvillanásokkal teli hét az az ajtósin, ugyanúgy van varázsa az új épület elfoglalásának is (új ajtósi). mindenki a szobaszámokat nézegetve ténfereg, géher istván ollóval a kezében mászkál és ragasztószalagokat vagdos le dobozokról, h beléjük nézzen, majd találkozik nádasdy ádámmal, aki legújabb felfedezését osztja meg vele, miszerint körbe lehet menni a folyosón. a tanárok a mindenhol előforduló dobozokból próbálják összegyűjteni a holmijaikat, bútoraikat, és egyszercsak azt mondja egy hang a harmadikon, hogy ez nem lopás, csak kicserélem.

hovamenjek micsinálni.

a metrón néha már félve lapozok az újságomban, mert nem tudom, hogy a mellettem álló is végigolvasta-e már az oldalt.

'and though we love to numb the pain
we come to learn that it's in vain
pain is our mother
she makes us reconize each other'
(otr - nobody number one)

21 éves vagyok. most még simán megőrülhetnék anélkül, hogy nagy gáz lenne belőle.


juliette and the licks - pray for the band latoya

"mostmár amíg élek csak művészet, kész, nem érdekel"
ójaj. ójajaj.

"Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít"

józsef attila - elégia (r.). happy birthday.

"Ez volt a helye, pontosan itt.
Egy ágyban fekszünk,
háttal egymásnak,
levegőt veszünk,
összeér a bőrünk,
kifújjuk, szétválik.
Összetapad. Szétválik.
El fogom használni
az arcod mint egy szappant"

(Krusovszky Dénes - Erdősáv (r.))

ma reggel felkeltem és zalatnay cini nézett rám vissza a tükörből. senkinek nem kívánom az érzést.

"na, mostmár valaki vegyen feleségül, mert nagyon unom! és aranycipőm is van. mostmár nemhogy teljes felszereltségű lány vagyok, hanem extráim is vannak"
(kata, károlyi kert, szombat, 10:45; jelentkezni a kommentekben stb.)


patti griffin - heavenly day

ma egyik csoporttársam körbeadott egy aláírásgyűjtő ívet órán, tetején az "apunak legyen újra bajusza" szöveggel.

"ne bánts el szeretnék
valamennyi sokat élni veled
ha rosszan hát rosszan
hámozzák a fecskék
az ég héját a nullakék vizet
ne bánts el keresnék
kicsike pénzt kenyérre könyvre borra
nézném kortyolnám hosszan
ahogy az esték
jócukra odasűrül a holdra"
(parti nagy lajos - szódalovaglás (r.))

ma éjjel nincs popcorn, jaj, nagyon szeretem parti nagy lajost sóhajok vannak.

tegnap este azt is megtudtam, hogy van olyan tanár az eltén, aki egyszer azért nem tartott órát, mert démonok voltak a szobájában.

lehet, hogy nem vagyok jó passzban. az utóbbi két hétben mindig épp rám nézve látják a tanáraim elérkezettnek az időt, hogy felajánlják a csoportnak, hogy elmondják még egyszer, lassabban.

ha rajtam múlna, bevezetnék a jobbkézszabályt a járdán is.

tegnap este énekeltem és sírtak rajta.

állítólag nem azért, mert olyan szar volt. és nem is azért, mert lecsaltam egy magas hangot.

„(...)
mert másnap reggel, míg a többiek
elégedett mosollyal mennek vízért,
s még a takács is nyújtózkodva húzza
szorosra szíját (bár nem tudja, mért) –
addig nekem egy elhagyott berekben
gyakorlatozni kell, hogy újra menjen,
hogy menjen ez a rohadt repülés.”
(Nádasdy Ádám – Esküvő (r.))

túl sok verset olvastam az este és várnom kellett, hogy kimenjen belőlem az érzelmi töltet. egészen fél4ig kellett várnom.